A takarékosság nagy erény, ezt már akkor megtanulja az ember, amikor gyerekkorában a tanmeséket hallgatja. Felnőttkorára elvileg annak a képességnek is birtokában kell lennie, hogyan kell spórolni, sajnos azonban ez nem mindig megy, sőt, kifejezetten nehéz.

Hiszen mindig van valami, amit venni kell, de olyan is, amit nem lenne muszáj, mégis tetszik, esetleg olyan árban kínálják, hogy a bolondnak is megéri. Végül oda az addig félrerakott kis összeg, és jön a sokat ismételt mondat: majd a jövő hónaptól.

Hogyan spóroljunk a pszichológia szerint?

A túlköltekezés egy rossz szokás, de a pszichológia tudománya ebben is segítségül hívható. Tulajdonképpen, valahányszor pénzt költ, az ember magában mérlegel, egyedül dönt, tehát a spórolás is akkor lehet sikeres, ha az ember fejében a megfelelő döntések születnek meg.

Mire költ feleslegesen az ember? Illetve mi az, ami egyáltalán feleslegesnek számít? Valamire, amit szeretne megvenni, ami pillanatnyilag megfogta őt valamiért, de tulajdonképpen nincs rá szüksége, egyszerűen csak megkívánta. Nem segít a nemet mondásban a sok reklám, a boltok ördögien kitalált polcszerkezete, egyáltalán, az egész fogyasztást piedesztálra emelő kultúra. Ahogyan a fogyókúránál, úgy a spórolásnál is nehéz a lemondás.

Pszichológusok szerint kezdetben akkor sikerülhet megálljt parancsolni a felesleges kiadásoknak, ha kitűzünk egy célt, amelyhez valamilyen módon tudunk érzelmileg kötődni. Az ember, ha sikerül érzelmileg nagyobb mértékben elköteleződnie, megakadályozhatja a fölös költéseit, mert minden más apró-cseprő dolog eltörpül annak jelentősége mellett.

Minderre egy kutatás mutatott rá, melyet az amerikai Capital One végzett. A résztvevők egy részétől azt kérték, hozzanak magukkal olyan tárgyat, amelyhez erősen kötődnek érzelmileg. A többiek kontrollcsoportként voltak jelen a vizsgálatban.

A tárggyal érkező résztvevők feladata az volt, írjanak pár sort arról, mit jelent nekik, amivel érkeztek. Ez a tárgy lehetett akár egy régi családi fotó, a nagyi régi ékszere, vagy bármi, a résztvevő számára fontos, értékes tárgy. A következő feladatuk az volt, hogy írják le azokat a céljaikat, melyek pénzbe fognak kerülni. Tanulmányokat, nagyobb családi utazásokat vetettek papírra a legtöbben.