Egy új tanulmány –amely a NASA Gravity Recovery and Interior Laboratory (GRAIL) missziójának adatait használta fel – érdekes következtetésekre jutott:

a Hold közelebbi oldala geológiailag aktívabb, melegebb és szerkezetében is puhább, mint a túlsó oldal.

Ezek az eltérések a Hold belsejének mélyéről erednek, és kulcsfontosságú szerepet játszanak a Hold történetének és jövőbeli kutatásának megértésében – közölte az IFL Science.

A Hold két oldalának felszíne két külön világ: a Föld felé néző közelebbi oldal sötét, bazaltos síkságai – az úgynevezett tengerek – jelentősen eltérnek a túlsó oldal hepehupás, kráterekkel teleszórt, világosabb felszínétől. A különbség nemcsak vizuális. A GRAIL-adatok alapján a kutatók megállapították, hogy a közelebbi oldalon lévő köpeny akár 100-200 Celsius fokkal melegebb lehet, mint a túlsó oldalon található.

Ez a hőmérsékleti különbség részben a hőtermelő radioaktív elemek – például a tórium és a kálium – aszimmetrikus eloszlásának köszönhető, amelyek a Hold egyik oldalát hosszú időn át melegen tartották. A kutatások szerint a melegebb, „lágyabb” köpeny hozzájárult a bazaltos lávafolyások kialakulásához, amelyek ma a sötét „tengereket” alkotják a Hold felszínén.

A GRAIL-misszió célja az volt, hogy a Hold gravitációs mezejét a lehető legpontosabban feltérképezze.

A gravitációs mérések révén a kutatók képesek meghatározni egy égitest belső szerkezetét: van-e folyékony magja, milyen vastag a kérge, milyen mértékben deformálódik a gravitációs hatásokra.

„Tanulmányunk a Hold eddigi legrészletesebb és legpontosabb gravitációs térképét adja” – mondta Dr. Ryan Park, a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) vezető kutatója, aki szerint ez kulcsfontosságú alapot jelent a jövő holdi navigációs rendszerei számára is.

Ahogy egyre több ország és magánvállalat tervez emberes és robotikus küldetéseket a Holdra, elengedhetetlenné válik egy olyan pontos gravitációs térkép, amely segítheti az űrhajók landolását, felszállását, valamint a felszíni műveletek végrehajtását.

A gravitációs térkép alapjául szolgál majd a jövő holdi pozicionáló rendszerek fejlesztésének – hasonlóan a Földön használatos GPS-technológiához.

A Hold belső szerkezetének aszimmetriája nemcsak a múltjára vet új fényt, hanem fontos iránymutatást ad a jövő felfedezéseihez is. A melegebb, vulkanikusan aktívabb közelebbi oldal akár gazdagabb lehet az erőforrásokban, és alkalmasabb lehet az emberi bázisok kialakítására is. Ugyanakkor a pontos gravitációs térképek segíthetnek biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá tenni minden jövőbeli holdra szállást.

A Hold továbbra is őrzi titkait, de most már nemcsak a felszínét, hanem a mélyét is elkezdtük feltérképezni – és ez a tudás az egész Naprendszer jobb megértéséhez vezethet. A különbségek, amelyeket a Hold két oldala között látunk, nem csupán véletlenek – hanem évmilliárdok geológiai történetének lenyomatai.