A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint évente nagyságrendileg 50 000 házasságot anyakönyveznek és 20 000 válást regisztrálnak. Ezek közül idén az egyik a legjobb barátnőm lesz, aki tizenhét év házasság és két gyerek után tudta meg, hogy férje másfél éve hűtlen hozzá. A hír nemcsak a barátnőmet, de szűk környezetét is megrázta, sokkot kaptak a szülők, a nagyszülők, a kollégák és a barátok. Én az utóbbi halmazba tartozom, és bár barátnőm fájdalmának méreteit elképzelni sem tudom, napok óta kínoz a történet: miközben a szívem sajog, folyamatosan azon gondolkodom, egy ilyen helyzetben hogyan viselkedik jól egy igaz barát.
1.) Az első lehetőség, hogy őszintén kiadom magamból azt, amit érzek és gondolok, vagyis: levegővétel nélkül hánynám a szitkokat, bejárnám a gyűlölet valamennyi bugyrát, és hangosan mesélnék azokról a véres forgatókönyvekről, amik percenként váltják egymást a fejemben. Ezek között helyet kap a bosszú, a gerinctelen válóperes ügyvéd, a szemet szemért elv és a tettlegesség – de természetesen ennyire buta azért nem vagyok, be kell látnom, hogy ezek a filmbe illő képkockák kizárólag az én lelki megkönnyebbülésemet szolgálják. A barátnőm nem ilyen, ő tényleg nem ismeri a harag, a gyűlölködés műfaját, a szeretet földi igehirdetője, léptei alatt sokszor látni vélem, ahogy kivirágzik a föld, megelevenednek a színek, és szerethető hely lesz ez a világ. Minden sejtjében jó ember, aki a legszörnyűbb élethelyzetekben és fájdalomban is a szeretet erejébe kapaszkodik. Ezzel együtt ő az, akit jóhiszeműsége miatt játszi könnyedséggel meg lehet vezetni, ki lehet használni, hülyére lehet venni.
2.) Második lehetőségem, hogy igazodom a hitrendszeréhez, és megpróbálom a megértés szemüvegén keresztül szemlélni az eseményeket, de ez meg miattam nem lenne a járható út, mert hazudni, azt nagyon nem tudok – márpedig én egyáltalán nem hiszek abban, hogy mindig mindent meg kell és lehet bocsátani, nem beszélve arról, ha szeretetében támogatnám, akkor előbb-utóbb egy gyomorforgató válóper kellős közepén találnánk magunkat, aminek a vége Eszter idegi kivéreztetése lenne, aki a gyerekek érdekében önként hagyná hátra a közös családi házat, és valami szerethető magyarázatot gyártana arról, hogy 47 éves férje miért zúgott bele egy 28 éves nőbe. Mindennek fényében a kettes számú szeretet-forgatókönyv szintén nem játszik, mert hát milyen barát az olyan, aki hagyja, hogy legjobb barátnője anyagi csődbe taszítsa magát.
3.) A járható egyértelműen a középutas megoldás, amikor megemberelem magam, beleásom magam a válás pszichológiájába, felveszem a kapcsolatot egy válóperes ügyvéddel, és úgy kikupálom magam a témában, mintha csak a saját válóperemre készülnék, én ugyanis a szeretet és a gyűlölködés helyett a tudás erejében bízom, és hiszem, úgy tudok igazi barátként helytállni, ha lélekgyógyító tanácsokkal és alapos jogi ismeretekkel biztosítom a hátországot ahhoz, hogy kibírja a pokoli hosszú procedúrát, és azt a csalódást, amiből felállni sokan egy életen át képtelenek. Ami a barátnőm csalfa férjének gyűlöletét illeti? Igen, jogomban áll gyűlölni, megvetni, a pokolba kívánni, hányni tőle, szidni, utálni – de csak csendben és némán, ezt a taktikát jobb meghagyni a jövendőbeli exférjnek.
