Soha ne nyiss ernyőt házon belül! Mindig kívülről, és soha ne mögötte kerüld el a kitámasztott létrákat! Óvakodj, hogy ne boruljon fel a sótartó!

Számos babona él a köztudatban, melyekre sokan nap nap után, szinte automatikusan figyelnek. Azt azonban kevesen ismerik, hogy mi ezeknek a mélységesen a köztudatba épült aranyszabályoknak az eredete.

Miért hoz veszekedést a kiömlött só?

A babona szerint, ha kiömlik a só, az veszekedést hozhat, ami csak úgy kerülhető el, ha az ember jobb kezével a bal válla felett háta mögé dob belőle egy csipetet.

A kiboruló sót már időszámításunk előtt 3500 táján is szerencsétlennek tartották az ősi sumérok, és tőlük eredeztethető a fent ecsetelt veszekedéselűző rituálé is. Népük adta tovább az egyiptomiaknak, asszíroknak, majd a görögöknek is.

A babona a Livescience-ben ismertetett feltételezés szerint abból fakad, hogy egykor még többre értékelték a sót az ételek fűszerezésében, mint ma, ezért vétek lehetett azt pazarolni. Annak idején a római katonák is kaptak sópénzt, melynek megvonása bevett büntetés volt. A szokást az angol nyelv máig őrzi: a salary, azaz fizetés szó etimológiája a salt, vagyis só szóra vezethető vissza. Az ókori római katonák sópénzét salariumnak hívták.

A babona szerint szerencsétlenséget okoz, ha a kitámasztott létra mögött, és nem előtte sétál el az ember.

A hiedelem oly régen él a köztudatban, hogy már az 1600-as évekbeli Angliában is arra kényszerítették a halálra ítélteket, hogy úton az akasztófa felé elsétáljanak egy létra mögött.

Eredete mintegy 5000 évvel ezelőttre, az ókori Egyiptom egy vallási hiedelmére vezethető vissza. A falhoz támasztott létra ugyanis a fallal és a talajjal háromszöget zár be, mely formát az egyiptomiak szentnek, isteni jelképnek tartották. Aki átsétált egy háromszögön, bármi is zárta azt, az isteneket gyalázta meg.