Élete egy időszakában hozzávetőlegesen minden tizedik ember rendszeresen hall olyan hangokat, amelyek nem valóságos fizikai forrásból származnak. Híres hanghallók szép számmal akadnak, Jeanne d’Arctól kezdve a pszichoanalízis atyján, Sigmund Freudon át Winston Churchillig vagy Antony Hopkinsig, mégis egy életre szóló stigmával jár, ha valakiről kiderül, hogy auditív hallucinációi vannak, pláne, ha megkapta a skizofrénia diagnózisát is. A hagyományos pszichiátriában nem tanulmányozzák magát a hangjelenséget, inkább gyógyszerekkel igyekeznek elnyomni. Egy holland pszichiáter, Marius Romme és munkatársa, felesége, Sandra Escher 1987-ben kidolgozott módszere viszont pontosan erről szól: félre a megbélyegzéssel és a címkékkel, derítsük ki, miért jött, és mit jelent a hang.
Ahol a problémák gyökerét keresik
A hang mindenkinél másként jelentkezhet: lehet férfi, női, gyerekhang; szólhat ellenségesen, ijesztően, adhat parancsot, de segítséget is nyújthat. Szerepeket vehet fel. Egyszerre többet is hallhat az érintett, és nemcsak kívülről, de a fejében, a fülében, vagy bármelyik testrészében, sőt a hang érkezhet egy tárgyból is. Az élmény nemcsak kellemetlen, de jó is lehet. A hangok beszélgethetnek egymással, és személyiségük is lehet.
István például lassan 16 éve jár ebben a cipőben. A gyötrelmeken már túl van, de eleinte szinte nonstop visszhangoztak a fejében a női, férfi, gépi, jó, rossz, isteni, ördögi, földönkívüli hangok. Volt, hogy külső forrásból hallotta őket, máskor belülről, előfordult, hogy sugallatok, felerősödött gondolatok formájában. Időnként csak egy szólt, máskor kettő, három vagy még több egyszerre, néha hangzavart, értelmetlen zajt hallott. Becsmérlő, kritizáló, kommentáló és biztató hangjai is voltak.
„Nálam 2003-ban kezdődtek a hanghallások, téveszmék, amikor hazajöttem az óceánjáró hajóról, ahol pincérként dolgoztam. Elmentünk nyaralni az akkori barátnőmmel, összevesztünk, és akkor betelt a pohár magammal és az egész világgal szemben. Az addig elnyomott érzéseim mind feltörtek” – meséli István. Csak évek múltán jött rá, hogy a traumáit, például a csalódásokat vagy haláleseteket sosem dolgozta fel, és nem nézett szembe az érzéseivel. Súlyos ideg-összeroppanást és skizofréniát diagnosztizáltak nála. Ezután egy hosszú évekig tartó küzdelem következett, szakítással, meneküléssel külföldre, káros szenvedélyekkel, pszichiátriai kezelésekkel, öngyilkossági kísérlettel.
Az első fordulópont a zárt osztállyal jött el, István leszokott az alkoholról és a dohányzásról. A második nagy mérföldkő az volt, amikor megtalálta az Ébredések Alapítványt. Az interneten akadt rá a lehetőségre, amikor olyan helyet keresett, ahol elegendő segítséget kap. „Pszichológushoz, pszichiáterhez, családterápiára jártam. Itt értették meg a szüleim, hogy mi van velem, és hogy ez egy betegség is, mert előtte engem okoltak az állapotom miatt. Az Ébredéseknél a lehető legkevesebb gyógyszert adják, és mellette a lelki problémáink gyökerének megkeresésére törekednek. Visszakaptam az emberi méltóságomat” – meséli.
Az Ébredések Alapítvány abban is úttörő, hogy itt kezdték el először alkalmazni Magyarországon a hanghalló módszert. Ennek eredete egyébként nem kizárólag a két holland szakemberhez köthető: Marius Romme egy betege hatására kezdett elmélyedni a témában, aki mindenféleképpen választ akart kapni arra, miért mondanak neki bizonyos dolgokat a hangok. Romme-ék számos hanghalló személlyel beszélgettek el, és kiderült: egyáltalán nem biztos, hogy a jelenség valamilyen kórképhez köthető, és sokkal hatásosabb, ha magát a hanghallást kezelik, nem pedig az amúgy is stigmatizáló skizofréniát.
Megállapították azt is, hogy a tünetet túlnyomórészt komoly trauma okozza, például szexuális abúzus vagy egy hozzátartozó elvesztése – valami, amivel az illető nem tudott megbirkózni.
