Az egyiptomi halottaskönyv vagy a Tibeti halottaskönyv már több ezer évvel a részletes leírást adtak a ma halálközeli élménynek nevezett jelenségről, a haldoklásról és a halálközeli állapotról. Ezen leírások legfontosabb érdekessége az, hogy számos elemükben megegyeznek a "modern" kori beszámolók elemeivel.

A jelenségről személyes élmények formájában beszámolt számos híresség is, többek között a híres krimi-regényíró, Sir Arthur Conan Doyle, a tanatológia létrehozójaként ismert svájci pszichiáternő, Dr. Elisabeth Kübler-Ross, a  kollektív tudat elméletének megalkotója, Carl Gustav Jung, Katherine Anne Porter, Móra Ferenc (Amikor én az égben jártam), a sarkkutató Richard Byrd és maga Raymond Moody is, valamint Dawa Drolma és Lingza Csokji lámák.

A klinikai orvostudomány, az intenzív terápia fejlődésével párhuzamban egyre többen élnek túl olyan állapotokat, amelyekbe korábban belehaltak volna, továbbá egyre több időt töltenek el emberek olyan mély eszméletlenségben, amely állapotokból a korábbi évszázadokban nem lett volna visszatérés.

A klinikai halál állapotából visszatérő személyek nagyban hasonló tapasztalatokról számolnak be korra, nemre, vallási-világnézeti beállítódásra tekintet nélkül. A beszámolók az alábbi állandó elemekből építkeznek:

1. testenkívüliség élménye, a "meghalás" tényének tudatosodása, a kórházi személyzet vagy a baleseti körülmények és a saját test külső megtapasztalása. Tiszta tudat, szikrázóan éles érzékelés, "anyagtalan test" állapot, lebegés, esetleg időnélküliség érzete.

2. áthaladás egy sötét alagúton, melynek végén egy „fénylény”, azaz egy szikrázóan fénylő szellemi lény, entitás vár rájuk. Vallástól függően értelmezik személyét vagy egyszerűen egy "sugárzó szeretetű" lény jelenlétéről számolnak be. Hieronymus Boschnak létezik egy gyakran idézett képe, amire jól illik ez a leírás.

3. találkozás elhunyt rokonokkal, ismerősökkel, minden rettegés, szorongás nélkül, euforikus állapot.

4. az "életfilm" megtekintése, egyfajta panorámaszerűen megjelenő folyamatként, ahol az illető megtekintheti és ténylegesen át is élheti életét és tetteinek következményeit - mások szemszögéből is.

5. ennél tovább legtöbben nem jutnak el, a visszatérés mellett döntenek vagy felszólítják őket erre, aminek nem szívesen tesznek eleget és végül a testükben térnek magukhoz.

Hogyan magyarázza az orvostudomány?

A halálközeli élményeket természettudományos, pszichológiai, természetfeletti magyarázatokkal és kombinációikkal próbálják értelmezni.

A természettudományos magyarázatok jórészt a klinikai halált kísérő élettani folyamatokra építenek. A szívműködés és a légzés megszűnésével az agy nem jut elegendő oxigénhez, és felszaporodik az anyagcsere során keletkező szén-dioxid. Több kutató szerint ezek a folyamatok idézik elő a halálközeli élményeket.