Jump to content

Gyűlölködöm, tehát vagyok! - Kiből lesz energiavámpír?

2016. 07. 29. 10:59

A  legtöbbünk ismer legalább egy olyan embert, aki mindig keserű, mindig boldogtalan, csupa düh, pesszimizmus, tüske és bántás. Aki minden erőfeszítés ellenére sem válik szerethetővé, csak a rosszindulat és az undokság fröcsög belőle. A klasszikus energiavámpír, aki azt sugározza, hogy az ő feje fölött lehorgonyzott egy külön bejáratú esőfelhő… Hogy mindenkire süt a nap, csak ő rá nem.

Senki nem születik ilyennek

Nem lesz eredendően boldogtalanságra ítélve, csak útközben válik, torzul ilyenné. Képtelenség, hogy egy kisbaba, egy kisgyermek ne kacagjon… Bár Endrével ezt hitették el a szülei. Hogy világéletében mogorva, ádáz kiskölyök volt, hogy hiányzott belőle az öröm képessége – és összeszaladtak a szomszédok, ha hajlandó volt elmosolyogni magát.

Nehéz kereszt, pokolian nehéz útravaló ez. És Endre még 35 évesen is cipelte ezt a keresztet. Hozzánőtt. Elviselhetetlen természetű ember volt tele dühvel és betegségekkel.

Akkor jött el hozzám, amikor már a többedik orvos mondta neki azt, hogy nincs újabb diagnosztizálható betegsége, „érje be” a magas vérnyomással, a pajzsmirigy alulműködéssel, a gerincsérvvel, és a hét éve diagnosztizált klinikai depresszióval… Az átmeneti lebénulásai és fantomfájdalmai lelki eredetűek. Nincs több CT, nincs több MRI, nem kell tumor marker, nem kell sclerosis multiplex teszt – járjon utána a saját történetének, hagyja az orvosozást!

Endre nem szerette az embereket, nem szerette a lakását, nem szerette a munkáját, nem szerette a nyarat, gyűlölte a telet, nem volt párkapcsolata, a családjával harcban állt, barátai nem voltak, a kollégáival nem járt össze… Ezen a ponton kezdtük a munkát. Sok időbe telt, mire hajlandó volt másról is beszélni, mint hogy ki bántotta aznap, kiben csalódott, hol verték át, ki nézte hülyének, ki gyalogolt át rajta, hogy mennyire rossz hely a világ, hogy „minekélazember”. Nehezen lépett át ezen a működésmódon, hisz nem ismert más energianyerési formát.

Viszont fergeteges humorérzéke volt – az az igazi cinikus, fekete humor – és rajongtak érte a gyerekek is. Mivel az ő ösztöneik csalhatatlanok, egyértelmű volt, hogy a vitriolos arckifejezés mögött ott rejtőzködik az igazi Endre, aki valahol útközben felejthette el a nevetést.

Forrás: eletszepitok.hu; Kép forrása: pixabay.com