Félelem és szorongás, düh, szomorúság. Ezeket az érzelmeket általában negatívan éljük meg, de néhány szakértő szerint nagyon is hasznosak.

Todd Kashdan és Robert Biswas-Diener pszichológusok a The Upside of Your Dark Side című könyvükben mélyrehatóan kifejtik, hogy azok az érzések, melyeket valaki negatívnak él meg, nem feltétlenül feketék vagy fehérek, és akár hasznos útmutatásként is felfoghatók, mert figyelmeztethetnek, megvédhetnek, és segíthetnek túllendülni a nehézségeken. 

Félelem és múló szorongás

A félelem és a múló szorongás, természetes reakció egy fenyegetőnek észlelt helyzetre. Röviden, veszély esetén jelentkezik. Ilyenkor hevesebben dobog a szív, szaporább a levegővétel, az izmok pedig megfeszülnek.

Mindezt azért, hogy a szervezet időben felkészüljön egy esetleges küzdelemre vagy menekülésre. Hiszen ha az ember nem érezne félelmet, valószínűleg nem sokáig maradna életben, mert szívbaj nélkül lelépne az úttestre, vagy megpróbálna kiszállni egy mozgó járműből.

A múló szorongás már némileg nehezebben körülhatárolható, de többnyire a jövőre, illetve valamilyen pszichés fenyegetettségre vonatkozó negatív izgalom: ilyen lehet egy nyilvános szereplés, ami veszélyeztetheti az önmagadról kialakított képet. Ugyanakkor nem szabad összekeverni a generalizált szorongásos betegséggel, ami messze túlmutat a normális aggódáson, ezért mindenképp orvosi segítséget igényel.

Az American Psychological Association kísérletében egy alkalommal nyilvános fellépés előtt álló önkénteseket vizsgáltak: az alanyokat két csoportra osztották, majd az egyik felével a 'Nyugodt vagyok', míg a másikkal az 'Izgatott vagyok' mantrát ismételtették a beszéd előtt. A teszt végén az utóbbi csoport tagjai jobban teljesítettek. A kutatók ezt azzal indokolták, hogy izgalmi állapotban az agy inkább a pozitív eshetőségekre koncentrál, míg relaxált állapotban az ellenkezőjére.

Düh

A düh és a szorongás közeli rokonok abban az értelemben, hogy itt is valamilyen külső fenyegetésre reagál a szervezet, ám itt egyértelműen a támadást választja. Kashdan és Biswas-Diener szerint a düh önmagában sem nem jó, sem nem rossz, hiszen az csupán egy hatalmas energiabomba, és teljesen egyénfüggő, hogy ki mit kezd vele. 

Hasonló véleményen vannak a Harvard Decision Science Laboratory munkatársai is: egy korábbi kísérletükből ugyanis arra következtettek, hogy a düh motiváltabbá, kockázatvállalóbbá teheti az egyént. Olyasvalakivé, aki úgy érzi, befolyással bír élete alakulására. Ugyanakkor a legnagyobb düh sem jogosít fel az agresszív viselkedésre, vagyis nem lehet indok mások megsértésére.

Szomorúság

A szomorúság a lélek jelzése egy megrázó esemény után, hogy időre van szüksége valakinek ahhoz, hogy visszatérjen a megszokott rutinba, és a régi lendülettel folytassa mindennapjaidat. Úgyis mondhatnánk, hogy újratervezésre, változtatásra ösztökél. 

Rengeteg olyan esemény történhet az életben, amikor az ember úgy érzi feladja, nem bírja tovább. Ugyanakkor minden krízishelyzet magában hordozza az újrakezdés lehetőségét: a szomorúság ráébreszthet, hogy mi számít valójában az életben, mennyi mindenért lehet hálás, és örülhet őszintén a korábban természetesnek vett dolgoknak is.