Remélem, elérem a buszt. Remélem, nem lesz baj. Remélem, sikerül elérnem, amit szeretnék. Három egyszerű mondat, és mindben szerepel egy szó, melynek mélyebb jelentőségével ritkán, talán soha nem is foglalkozik az ember. Pedig a remény az élet egyik legfontosabb mozgatórugója.

Elaine Houston, a Positive Psychology viselkedéspszichológia-szerzője szerint a reményt mindenki másképp definiálja, de a legtöbben erőt adó, segítő jobbként írják le a legsötétebb órákban, legnehezebb helyzetekben.

A szakértő hasonlóképp fogja meg: úgy gondolja, a remény hitet ad, hogy a jelen helyzet, bármilyen rossz is, fejlődni fog, és jobbá válhat. Emellett a remény segít szem előtt tartani céljainkat is, akadályok és zavaró körülmények helyett a kitűzött dologra koncentrálni. A remény fontossága máris kirajzolódott: hány meg hány olyan helyzetet él meg az ember mindennapjai során, amikor a számára fontos dolgok aktuális állása láttán már-már feladja? Mind megélünk hasonlót, hiszen az élet természetes velejárója, ám a remény segít a végsőkig kitartani.

Négy dolog, ami segíthet a remény által célba érni

Houston szerint remény pontosabban négy dolog által segíthet abban, hogy az ember kitűzött céljait könnyebben elérhesse. Elsőként úgynevezett reménytérkép készítését javasolja, akár gondolatban, akár egy papírra írva, mely starttól a célig sorra vesz minden lehetséges kanyart és akadályt, amellyel az ember szemben találhatja magát az úton.

Reménynapló vezetését is tanácsolja, melybe belekerülhet, hol tart, és mik a tapasztalatai a célja felé vezető úton. Harmadik tanácsa szerint fontos végiggondolni, tudatosítani, voltaképp miben is bizakodik az ember. Mi lenne az, ami hátravetné, vagy mi erősítené őt a reményében.

Végül, érdemes vizualizálni, amint az ember eléri célját. Ez már félsiker lehet, hiszen a már megvalósultnak tekintett dolgot az ember reálisabbnak látja, azaz elérhetőbbnek, vagyis bátrabban veselkedhet neki az érte folytatott küzdelemnek.

Houston, a Positive Psychology oldalán megjelent írásában nyolc pontban összefoglalta, hogy különböző pszichológus szakértők hogyan ragadták meg a remény fontosságát, és miért tartják hasznosnak, ha az ember remél: nemcsak kitartóvá tesz, ennél sokkal többel gyarapít az élet számos területén. 

A remény összefüggésbe hozható a jobb fizikai, szellemi és agyi teljesítménnyel: minél reményteljesebb valaki, annál erősebb az élet fenti területein is.

Aki remél, sikeresebben is érheti el, amit kitűz maga elé, ezért gyakrabban lehet sikerélménye.

Azok, akik tudnak és mernek remélni, a nehéz helyzeteket inkább kihívásként, semmint félelmetes szituációkként élik meg.

A remény segíthet megelőzni a szorongást, a sebezhetőséget, a váratlan és kontrollálhatatlan dolgoktól való rettegést, hiszen az ember bízik a legjobb kimenetelben.

A remény motivál. Segít, hogy az ember hosszú távon kitartson, és ha kell, más utakat keressen a célja megvalósítására.

Akikből nem hiányzik a remény, a tanulásban is többre vihetik kitartásuk és céltudatosságuk miatt.

Akik nem adják fel könnyen, elégedettebbek az életükkel. Ez nem véletlen, hiszen ha nem engedik el céljaikat, hanem kitartanak, jobb eséllyel meg is valósítják, amit szeretnének elérni.

Akiben él a remény, az pozitívan gondolkodik, és céljai elérésében motivált.

A remény tehát messze nem csak az ember kívánságainak kifejezésére szolgáló szó, hanem olyasvalami, ami átszövi és behálózza az emberi sorsot. Aki remél, sikeresebb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb és elégedettebb lehet akkor is, ha ugyanonnan vagy messzebbről indult, mint mások. A reménye ugyanis láthatatlan erőként viszi előre. Ha pedig valaki azt hinné, reménye elveszett, érdemes újból megvizsgálnia helyzetét: lehet egy észrevétlenül maradt apró rés, ahol még mindig beszivároghat az a bizonyos fénysugár.

Zárásként Charles Synder, a reménnyel is foglalkozó szakértő nagyon találó definíciója a reményre: a szivárvány egy prizma, amely színpompás sugarak tömkelegét küldi szét minden irányban. Felemeli a lelket, és hatására működésbe lép a képzelet, mely megmutatja, mi valósulhatna meg. A remény ugyanez: egy saját szivárvány az emberi elmében.