A szenvedélybetegek egy nagy csoportja nem kémiai anyagtól – alkoholtól, gyógyszertől, drogoktól – függ: ők a viselkedésfüggők, akiknek választott „szere” lehet például az evés, a szexuális élet, a vásárlás, a munka, az internet, a játék, tehát csupa olyan dolog, amely valamennyiünk hétköznapjainak része. Ám amikor ezek eluralják az életet, annyi időt, energiát, figyelmet követelnek, hogy kiszorítanak minden mást, az függőség. És van, amikor a romantika a választott szer. Ez első hallásra akár meglepő is lehet, hiszen a romantikához szinte csak pozitív kép társul a fejünkben, romantikus élményeinket akár egy életen át legszebb emlékeink között őrizzük, és egyébként is, a romantika olyan szelíd, ártatlan dolog… Pedig a romantikafüggőség sem kevésbé veszélyes és romboló, mint a többi szenvedélybetegség.
A herceg fehér lovon és a nemes ügyek
„Azt, hogy a romantikafüggőség valódi szenvedélybetegség, már csak az is alátámasztja, hogy az összes jegy, mely a többi addikciót jellemzi, itt is jelen van – mondja Bajzáth Sándor, addiktológiai konzultáns, aki civil szervezeteknél és többek között a Nyírő Gyula kórházban vezet terápiás csoportokat felépülő függőknek. – Ilyen attitűd az őszintétlenség, a magányosság, az énközpontúság, a perfekcionizmus, a betegség tagadása, a vádaskodás, és még folytathatnánk a sort.”
Tehát a romantikafüggő is beteg. Ő a romantikába szerelmes, a romantikus illúzióba. Választottja, azaz a másik személye teljesen érdektelen számára, nem akarja még megismerni sem. Ő a fehér lovon vagy piros Ferrarin érkező herceget várja, és ehhez az ábrándhoz tűzön-vízen keresztül ragaszkodik. Vele a meghitt pillanatok ezreiről fantáziál, de valójában menekül a meghittség elől!
„Ez nagyon fontos ismérv, az intimitás kerülése, egyébként a szex-, a szerelem- és a kapcsolatfüggők esetében is ezt látjuk. Hiszen ők nem valódi érzelmek megélésére vágynak, vagy akár képtelenek is azokra. A romantikafüggő egyébként is a valódi, hétköznapi világ helyett álomvilágban él, ahol mindig varázslatos naplemente van, ahol mindig andalító zene szól, és ahova az ő hercege mindig virágcsokorral érkezik. A Micsoda nő! amerikai film története, díszletei, jelmezei például tökéletesen ábrázolják ezt az elképzelt, álomszerű világot, melybe önmagát belehelyezi.”
És éppen a romantikafüggőnek a kötődési nehézsége, félelme az intimitástól vezet ahhoz, hogy „megoldja”: ne kelljen kötődnie, így szerethet bele akár egy poszter-figurába vagy egy sztárba. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kötődési elakadással küzdő tulajdonképpen így védi meg magát, a személyiségének sérülékeny részét: „ha nem kötődöm, nem hagyhatnak el.”
„A romantikafüggő arra törekszik, hogy minden tökéletes legyen, minden klappoljon a randevún, majd a partnerkapcsolatban is, ahogyan azt ő képzeletében igen aprólékosan kidolgozta, természetesen szigorúan a körítésre szorítkozva. De a valóságban a hétköznapjainkat többnyire nem sejtelmes félhomályban éljük, a nap huszonnégy órájában nem szól a háttérben ölelésre csábító zene, és nem mindennap vagyunk olyan tökéletesen felöltözve mintha egy divatbemutató kifutójáról léptünk volna le éppen… És a romantikafüggőnek ennyi elég is ahhoz, hogy nyomban továbbálljon, és új ideál után nézzen. Hiszen a partner személye nem érdekes számára, csupán annyiban, hogy eleget tud-e tenni a fenti elvárásoknak, hogy jól mutat-e a díszletben. S mivel, természetesen, senki nem felel meg, nem tud megfelelni az érzelmes olasz slágerek sugallta nagy Ő képének, a romantikafüggő bármennyire is éli úgy meg, hogy szerelemre vágyik, és azért mindent meg is tesz, valójában nagyon magányos. Ha ki is alakít kapcsolatot, az nem működik, nem működhet tartósan, hiszen hiányzik belőle az elfogadás, a hús-vér partner elfogadása. S noha a romantikafüggőség korántsem azonos a szexfüggőséggel, az előbbiben érintett gyakran használja a testi kapcsolatot, gyakran ad erre hívó jelzéseket, ám ebben sem a másikra, a közös feloldódásra vágyik, a csábítást eszközként használja célja eléréséhez, azaz hogy az idealizált kapcsolat létrejöjjön.”
De a romantikafüggő egy eszméért vagy egy ügyért is lángolhat, abba is szerelmes lesz, és ezeket rendszerint ugyanúgy váltogatja, újra cseréli, mint partnereit, mindig a tökéletest, a tökéletesebbet keresve.
