Ki ne hallotta volna már a sokat ismételt örökzöld bölcsességet: légy pozitív! Nem mindig egyszerű megfogadni, de talán nem is kell mindig.

Susan David, a Harvard Egyetem pszichológus oktatója és életvezetési szakembere szerint a túlzott optimizmus hosszú távon nem kifizetődő.

Miért nem jó az örök optimizmus?

Olyan világban élünk, ahol a derűlátás már-már elvárás lett a gondolkodásmódban: hinni, hogy a felhők felett mindig süt a nap, és egyebek. A szakértő azonban nemet mond erre: szerinte nem jó hátat fordítani a rossznak, hanem igenis szembe kell nézni a negatív érzelmekkel.

Ha valaki folyton szemellenzőt visel, és csak a jóra koncentrál, lassanként egyre gyengül az a képessége, hogy elfogadja a világot olyannak, amilyen. Még nehezebben fog boldogulni a negatív eseményekkel, tapasztalatokkal és hatásokkal, amelyek érik, depressziós tüneteket észlelhet, és szorongóvá válhat.

Mi lehet jobb a pozitív gondolatok erőltetésénél?

Susan David szerint van, ami jobb lehet az erőltetett optimizmusnál: nem kell félni a rossz érzésektől, de meg kell tanulni nevükön nevezni azokat. Amit sokan botegyszerűséggel stresszként azonosítanak, az lehet épp csalódottság, túlterheltség vagy épp feszültség. Az érzelmek pontos megnevezésével az ember sokkal könnyebben megérti, mi okozta őket, és öntudatlanul is aktiválja magában az úgynevezett készenléti potenciált: a képességet, hogy célokat tűzzön ki megoldásként a célszerű változások érdekében. Aki tehát képes tudatosan kezelni egy érzést, annak nincs mitől tartania.

Jó taktika, ha az ember a megfigyelő szerepébe helyezkedik, és így azonosítja az érzelmeket. Ha például azt mondaná, szomorú vagyok, akkor inkább azt mondja, úgy látom, hogy szomorú vagyok. Ezzel a módszerrel az érzelem fölé kerekedhet, és megakadályozhatja, hogy azok vezéreljék.

Végül, a pszichológus szerint az is fontos, hogy az ember megértéssel legyen önmaga felé. A maga iránti szeretete ugyanis egyfajta biztonsági zónát képez. Ez a zóna bátorságot adhat a legbonyolultabb helyzetekben is, mivel az ember számíthat önmagára, aki továbbra is szeretni fogja, bármi történjék is.