A bemutatkozás pillanatai meghatározóak, hiszen ezekben a másodpercekben születik meg a másikról az első benyomás. De vajon miből tevődik össze a kép első blikkre?

A bemutatkozás másodperceiben nehéz elhinni, hogy sikerülhet megalkotni bármilyen ítéletet a másikról, villámgyorsan működő agyunknak mégis összejön. Pillanatok alatt megállapítjuk, a másik ember megbízható lehet-e, vagy sem. Különös, de ennek a gyors ítéletnek az alapja az arc.

Négy dolog segít az embernek, hogy felmérje, szimpatikusnak és megbízhatónak találja-e a másikat. Az első, hogy mennyire hasonlít az arca egy babáéhoz. A nagy szemek, a pici áll, a kerek arc és a nagyobb homlok a babaarc jellemzői. Az ember annál inkább ártalmatlannak véli a másikat, minél inkább babaarcú.

A második dolog, amit az ember felmér a frissen bemutatott illető arcán, hogy mennyire hasonlít rá. Minél inkább hasonlítanak a vonásai a sajátjaihoz, annál rokonszenvesebbnek véli, és annál inkább szavaz neki bizalmat.

Az arc frissességét is megfigyeli az ember. Minél fittebb és frissebb valaki ránézésre, annál szimpatikusabb lesz. Végül, negyedikként az érzelmek tükröződését méri fel az ember. Ha az illető arcáról könnyű leolvasni az érzelmeket, akkor könnyebben szavazunk neki bizalmat, hiszen látni, mi jár a fejében.Sajnos, ismervén ezeket a pszichológiai üzeneteket, sokan tudatosan élnek a gesztusok, a testbeszéd eszközével. Ez hasznos, de ártatlan eszköz lehet például egy állásinterjún, hiszen ha valaki idegességében zárt végtagokkal, faarccal, mosolytalanul kucorog, nem feltétlenül lesz végül befutó. Kis tudatossággal mégis elkerülhető a kudarc. Van azonban olyan eset is, hogy a bizalmat ártó szándékkal igyekeznek elnyerni, és azt kiváltó gesztusokat, mozdulatokat vetnek be. Nincs könnyű dolgunk ezek kiszűrésében, így nem árt az óvatosság, de segíthet, ha magunk is elmélyedünk kicsit a testbeszéd és gesztusok értelmezésében.