Füllentés, kamuzás, lódítás, vetítés, ferdítés, hazugság - bárhogy is árnyaljuk, végtére is ugyanarról van szó. Valaki egy adott szituációban valamiért nem mond igazat.
Bár a szám túlzásnak tűnhet, egy kutatás szerint egy ember akár 10-szer is hazudik naponta, egy másik eredményei pedig azt mondják, hogy az emberek 60%-a legalább egyszer hazudik egy tízperces beszélgetés alatt. Paul Ekman pszichológus szerint a hazugságot kilenc különböző dolog is motiválhatja. Ezeket a késztetéseket az önismeret, és az őszintétlenségre sarkalló tényezők tudatosabb és reálisabb kezelése miatt is fontos megérteni.
Az igazság elhallgatásának 9 gyakori motivációja
1. A büntetés elkerülése. A pszichológus szerint ez a leggyakoribb motiváció a hazugságra. Valószínűleg mindenkinek van tapasztalata, hogyan szabadkozott gyorshajtás vagy lejárt buszbérlet miatt, hogy elkerülje a bajt. Nyilvánvalóan vannak helyzetek, amikor következményekre számíthat, aki elmondja az igazat.
2. A hatalom gyakorlása mások felett. Aki ismeri az igazságot, sokszor jókora erő birtokában van, hiszen ha felfedi azt, alapjaiban változtathatja meg az adott szituációt. Aki a tények tudatában van, az tehát hatalmat gyakorol mások felett, és olykor nehéz feladni ezt a meghatározó szerepet.
3. Egy másik személy megóvása. Az ember nemcsak saját érdekében, de másokért is kész elhallgatni az igazságot. Az ilyesfajta ferdítések hátterében általában a szeretet bújik meg, ami valamelyest fel is menti a füllentőt tette alól.
4. Elérni valamit, ami másképp nem lenne elérhető. Nem túl szép, de előfordul olyan, hogy az ember saját előbbre jutásáért hazudik. Ilyen helyzetek például állásinterjúkon fordulhatnak elő, de sajnos sokan ferdítenek a siker érdekében randevúkon is. A pszichológus szerint egyébként ez a hazugság második leggyakoribb motivációja.
5. Mások elismerésének kivívása. Különösen gyerek- vagy tinikorban jellemző, de sokan, felnőttek is képesek igaz énjüket és véleményüket elrejteni, és valótlanságokat állítani magukról azért, hogy ezzel szimpatikusabbá tegyék magukat, vagy elnyerjék mások elismerését.
6. A privát szféra megóvása. Előfordul, hogy az ember egy-egy füllentéssel vagy bölcs hallgatással épít maga köré védőfalat. Mivel a magánéletre mindenkinek szüksége van, ez gyakran motiválja az embereket az igazság elhallgatására.
7. Egy kellemetlen szituáció kivédése. Az igazmondás nem mindig kifizetődő, és aki kellően óvatos, a hallgatással ki tudja védeni a kellemetlennek ígérkező helyzeteket. Például ki árulná el az anyósának, ha bitangul elsózta a levest?
8. A szégyen elkerülése. Az ember sokszor azért kényszerül hazudni, mert tudja, hogy ha kiderülne az igazság, számára nagyon kellemetlen, akár szégyenteljes helyzet bontakozhatna ki. Emberi dolog, hogy az ilyen helyzeteket valaki nem szeretné átélni, tehát igyekszik eltussolni, vagy nem vállalni az igazságot.
9. A veszély elkerülése. Az ember olykor nemcsak lelki, hanem testi értelemben sem fedheti fel saját gyengeségét. Az ilyen, testi épség érdekében szórt hazugságok általában ösztönös védekező reakcióként fogalmazódnak meg. Aki elég elővigyázatos, valószínűleg nem egy és nem kettő gyanús idegent hárított már el különféle hazugságokkal, ha például bekéredzkedett volna a lakásba, vagy elvitte volna egy darabon a buszmegállótól, kocsival.
Az utolsó típusú lódítással nem is érdemes felhagyni, hiszen akár életet is menthet. Látható tehát, hogy a hazugság árnyaltabb, és egyáltalán nem mindig ördögtől való dolog. Jóllehet, rengeteg olyan helyzet van, amikor az ember a megfelelően tálalt igazsággal járhat legjobban.