Látunk mi, és látnak az állatok, hiszen nekünk és nekik is van szemük. Furcsább a gondolat, hogy a növények ugyancsak láthatnak, és ez a felvetés nem új keletű. Már Darwin fia, Francis Darwin is így gondolta 1907-ben.
Több mint százéves magyarázata szerint a növények levelein lencseszerű alkotósejtekből álló szervecskék vannak - ocellus, ocelli -, melyek apró szemecskékhez hasonlóan működnek.
Növényi neurobiológia
Az ifjabb Darwin elmélete az idők során nem is nagyon került elő, de a növényi neurobiológia tudósai ismét elővették. Ocelli típusú szeme sok állatnak van, például tengeri élőlényeknek, mint a tengericsillag vagy a medúza, illetve a szárazföldi hernyókra is jellemző.
Oda, hogy a növények rendelkezhetnek szemekkel, Darwin után egy 2016-os felfedezés vezetett, Stefano Manusco és František Baluška biológus kutatók jóvoltából. A tudósok rájöttek, hogy a cianobaktérium egy fajtája úgy viselkedik - tulajdonképpen a világ legrégibb kameralencséjeként -, mintha egy apró lencse lenne.
Egy másik tudományos észrevételük szerint pedig néhány növény, például a káposzta olyan fehérjéket állít elő, melyek a szemgolyók kifejlődéséhez és optimális működéséhez szükségesek. A zöld algánál azonosították is a szem rendkívül primitív formáját. A Boquila trifoliolata nevű fás szőlő pedig kúszónövényként azoknak a növényeknek a levelét utánozza, melyeken éppen halad, amit a tudósok - noha ez csak egy lehetséges felvetés - azzal magyaráznak, hogy a növény valamilyen módon látja a másik növényt, melyen felfelé kúszik. Természetesen kémiai jelekből ugyancsak tájékozódhat.
