A magyar nyelv sokak számára legnehezebb szavai a bocsánat és a megbocsátok. Nem azért, mert kiejthetetlenek, és nem is azért, mert idegen hangzásuk miatt összezavarodnánk, hogyan is mondjuk.

A pszichológus, Robert Enright professzor, több könyv szerzője a téma szakértőjeként több érvet is felsorakoztat, amiért fontos és érdemes megbocsátani.

A professzor azt mondja, megbocsátani nem - nem csak - azért kell, hogy a másik megkönnyebbüljön, esetleg, hogy a konfliktussal ne kelljen tovább foglalkoznunk. Szerinte a megbocsátásra saját magunkért, saját érzelmi egyensúlyunk és egészségünk érdekében is szükség van. A harag negatív energiával tölt el bennünket, és ez a szervezetnek sem, a léleknek sem jó. Aki megbocsát, ezt a negatívenergia-forrást iktatja ki életéből, mint mondja. Aki megbocsát, maga is felszabadultabb lesz, és könnyebben léphet tovább.

A megbocsátás jobbá tesz

A professzor szerint a megbocsátás révén jobb emberek leszünk. A megbocsátás valóban fejleszti az empátiát, nyitottabbá teszi az embert. Gyarapodunk azáltal, hogy felülemelkedünk a konfliktusokon, és békejobbot nyújtunk. Ezek által mind nemesebb lesz a lélek. Annál is inkább, mert, mint hozzáteszi, aki megbocsát, jót is cselekszik. 

Egyszerű, már-már gyermeteg, de nagyon is helytálló gondolat a professzortól, hogy, ha megbocsátunk, szebb a világ is, hiszen eggyel kevesebb ember szívében lakik majd harag.

A professzor szerint a megbocsátás segít abban, hogy az illető másik ember nézőpontját is megismerhessük, nyitottabbá váljunk felé. Felengedve a harag feszültségéből, valóban képesek lehetünk sokkal nyitottabban szemlélni a másik fél érveit, helyzetét. A harag, a makacsság sokszor áll a konfliktus rendeződésének útjában.

A megbocsátás, mint mondja, azt is lehetővé teszi, hogy segítsünk a másik embernek, amennyiben szüksége lenne rá. Ha nem történik meg a békülés, akkor nem lesz mód a segítségre, hiszen a harag útját állja a másik megközelítésének.

Ha nem tudunk megbocsátani

Vannak olyan helyzetek, természetesen, hogy az ember azt érzi, egyszerűen képtelen a megbocsátásra. Ilyenkor addig is, míg talán mégis képes lehet rá, az adott konfliktus kezelése kíván figyelmet.

Ha szükséges, kimondva a sérelmeket, mégis higgadtan, civilizáltan, értelmes felnőttként kell beszélni azokról. Ez ugyancsak jót tesz a léleknek, hiszen az érzések elfojtása, azok figyelmen kívül hagyása, tagadása óriási belső feszültséget szülhet. Mindeközben a konfliktus okos kezelésével magunkat is óvjuk, ha nem hagyjuk, hogy a haragunk eszeveszett háborúba csapjon át.

Az érveket látva is érezhet az ember egy mélyről jövő ellenállást magában, amit sértettsége táplál. Azonban, ahogyan a szakértő is tanácsolja, valahogy mégis meg kell próbálni elengedni a haragot. Így az ember érzelmileg és fizikailag is, részint saját magának is segít. Aki képes túllépni, és maga mögött hagyni a negatív történéseket, az boldogabb, kiegyensúlyozottabb lehet, hiszen egyszerűen elzárja a negatív energia egy forrását, és képes tiszta lappal kezdeni.