Emlékszel a Schindler listájának utolsó jelenetére? A gyászolók hosszú sora nem virággal emlékezett meg a családjukat a holokauszttól megmentő Oscar Schindlerről, hanem mindenki egy-egy követ helyezett a sírjára.

Míg a keresztényeknél megszokott látvány a sírokon álló - esetleg azzal egybefaragott - virágváza, addig a zsidó temetőkben ritkán látni ilyesmit.

A zsidó sírokra tett kövek egyfelől a lélek halhatatlanságát, öröklétét szimbolizálják - hiszen nem hervadnak el úgy, mint a virágok. Másfelől e szokással azt is igyekeztek jelezni, hogy a halálban mindenki egyenlő, hiszen megakadályozzák, hogy az egyik sírra kisebb, míg a másikra nagyobb virágcsokor kerülhessen. A kövek száma pedig egyúttal mutatja, hogy hányan emlékeztek meg az elhunytról. Maga a sírkőállítás szokása voltaképpen ezekből a hantra tett kavicsokból alakult ki.Más megközelítésben a szokás magyarázata a következő: élettelen fölé csak élettelen dolog kerülhet. Így a gyászoló nem sérti meg az elhunytat annak hangsúlyozásával, hogy valamilyen élő dologgal - például virággal - emlékezik meg arról, hogy ő már nincs e világban.

Végül a hagyomány eredetének technikai okai is voltak. A régi időkben a zsidók lakta területek sivatagok, kősivatagok voltak, ahol a virág még vázában sem bírta volna túl sokáig, így érthető módon már csak emiatt sem alakulhatott ki ez a keresztény vallásra jellemző szokás.

A zsidó temetőkben nemigen találni a keresztény szem számára megszokott mértani rendet. Itt nincsenek szabályos sorok, nehezebb a séta és a tájékozódás. A sírt úgy kell megásni, hogy a halott feje nyugat felé, lába kelé felé legyen, a sírjelet pedig a halott fejéhez állítják.