Érdemes tisztázni az elején: a DNS programozhatósága nem azt jelenti, hogy például kék szem helyett zöldet, barna haj helyett szőkét kódolhatunk magunknak, vagy öröklötten erős csontozatunkat filigránra írhatjuk át. Egy magasabb szinten talán ez sem lehetetlen, ám az emberi szervezet a kozmikus törvényeknek van alávetve – utóbbiak pedig a fejlődést szolgálják, nem pedig a tetszőleges ide-oda alakításokat.

Így a DNS-programozás is elsősorban arra való, hogy a szervezetünk működését optimalizáljuk, tehát – öröklött adottságainkon belül – a legtöbbet hozzuk ki belőle. Már ez önmagában lenyűgöző, hiszen az orvostudomány sokáig örökítő anyagunkat valamiféle rögzített, fix dolognak látta, amely mechanikusan előírja, hogy nézzünk ki, milyen legyen az egészségi állapotunk, személyiségünk és így tovább. Ám napjainkban ez a kép megdőlni látszik. Kiderült ugyanis, hogy a DNS nem halott anyag, hanem intelligens egység, amely tanítható, kommunikációra képes, sőt, tudatos is. Ezzel pedig a tudomány ismét az ezotéria ősi tanításait igazolta, amelyek mindig is hangsúlyozták: sokkal többek vagyunk pusztán kémiai anyagok, szervek és szövetek rendszerénél.

Beszélgető hagymagyökerek

Napjaink egyik legfantasztikusabb felfedezése szerint örökítő anyagunk a gondolataink által programozható. Elképzelhetjük, mennyire alapjaiban rengette meg ez a felismerés az anyagelvű tudományt. A fizikusok annyira nem döbbentek meg, mert az ő területükön a kvantumelmélet már bebizonyította, hogy az anyag mélyén tudatosság lakik. Így tehát nincs halott anyag: maga az univerzum is élő, tudatos és intelligens.

Erre már Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar orvos rádöbbent, amikor az utolsó írásaiban az úgynevezett szubmolekuláris biológiával foglalkozott. Rájött ugyanis, hogy a sejtek biokémiai folyamatai csak a felszínt képezik, a szellemi tényezők – rezgések, hullámok, energiák – irányítanak. Azaz az emberi szervezet nemcsak kémiai vegyületekből áll, hanem egyéb, anyagfeletti, sőt téridőfeletti jelenségekből is, melyeket a tudomány ma még alig ismer.

Hogy az élőlények sejtjei nem holmi lélektelen biokémiai gépezetek, azt Alexander Gurvics szovjet tudós már az 1920-as években bebizonyította. Egy hagyma gyökérsejtjeit vizsgálva meglepő dolgot tapasztalt: a sejtek egy gyenge, de mérhető sugárzással kommunikáltak, „beszélgettek” egymással. A kapcsolat akkor is megmaradt, amikor a gyökérsejteket eltávolították egymástól.

Szervezetünk „fénypostásai”

Gurvics rájött, hogy az emberi sejtek ugyanilyen fénytermészetű sugarakkal közlik egymással az információt. E különleges fény egységeit biofotonoknak nevezte el: ezek tartják működésben az egész szervezetet, s mivel a DNS legmélyebb szintjét is ők alkotják, a biofotonok határozzák meg testünk felépítését és folyamatait. Gurvics így teljes mértékben az ezotéria tanításait igazolta, miszerint az élet maga fény, az élő szervezeteket pedig egy tudatos fényenergia vezérli. A professzort kortársai kinevették, a marxista anyagelvűséget hirdető Szovjetunió hatóságai görbe szemmel nézték kísérleteit. Csakhogy a modern kutatások egyértelműen őt igazolták: ma már ténynek számít, hogy az élő sejtek különleges hullámok révén kommunikálnak. A biofotonok tehát léteznek: ők a DNS hírvivői, „postásként” viszik el a sejtekhez a gének utasításait, kialakítva így a testünk formáját, működését.

Forrás: Magyar Diána