Szervi ok nélküli, azaz tisztázatlan eredetű meddőség. Ez az egyre gyakoribb diagnózis olyan, mint egy ítélet, amely porig sújtja az ember lányát. A női önbecsülés is vérző sebet kap ilyenkor, sőt, a kudarc a párkapcsolatot is próbára teheti. Nem beszélve a ma is élő társadalmi elvárásról, miszerint csakis gyermekkel teljes az élet, ennek jegyében pedig a család, ismerősök jóindulatú faggatózásáról – „na és mikor jön már a baba?” –, ami csak fokozza a nyomást, frusztrációt. Ám a kis „angyalka” sajnos továbbra sem jön. Helyette ördögi kör alakul ki: a nő egyre kétségbeesettebben várja a várandósság biztos jelét, míg végül a csodaszerek, készítmények, biztatások és jó tanácsok, felcsillanó remények és ismétlődő csalódások örvényében csak az önmarcangoló kérdések maradnak: „Miért pont én? Másnak miért megy olyan könnyen? Rosszabb vagyok, mint a többiek?”
Karmikus okok a háttérben
Vajon mit lehet ilyenkor tenni? Mi az, hogy tisztázatlan eredetű? A világban nincs olyan, hogy egy okozatnak ne lenne oka, így a látszólag rejtélyes meddőség mögött is biztosan húzódik valami – legfeljebb nem mutatható ki orvosi műszerekkel. Az alábbiakban ezekre a rejtett, nem biológiai természetű okokra szeretnénk rávilágítani. A gyermekáldás elmaradásának mély összefüggései vannak a spiritualitással, így az sem véletlen, hogy az ősi mítoszokban, mesékben és a Bibliában is gyakran szerepelnek meddő nők. Az érintetteknek talán némi vigaszt és reményt adhat, hogy mítoszbeli sorstársaiknak természetfeletti erők segítségével végül mindig sikerül gyermeket szülniük – az ilyen, nehezen érkező gyermekekből pedig kivétel nélkül nagy királyok, héroszok, próféták lesznek. Ez persze szimbólum. Azt jelképezi, hogy a szülést vagy nem szülést is karmikus erők irányítják, illetve: ha másoknál jobban meg kell szenvednünk egy célért, annak mindig nyomós oka van. Persze ezt az okot a szenvedés idején általában nem látjuk, mégis segíthet kiutat találni a zavar és a reménytelenség érzetéből, ha tisztában vagyunk vele: az univerzumban semmi sem értelmetlen. A gyermektelenség karmája mögött előző életbeli vállalás is állhat, de az sem kizárt, hogy egy különleges kis lélek készül hozzánk leszületni, akinek a fogadásához még érnünk, fejlődnünk kell.
A női énkép sérülései
Ma már köztudott, hogy a fogantatás elmaradását pszichés tényezők is okozhatják. Kevés olyan szervünk van, amely annyira pszichogén – azaz lelki folyamatokra érzékenyen reagáló –, mint a szaporítószervek, különösen a nőké. Ha például valaki csak felszíni elméjével akar gyermeket, de tudat alatt szorong az anyai szereptől, ez a teherbeesés akadályaként jelentkezhet. Ez tipikus azoknál a nőknél, akik maguk is nehezen születtek, édesanyjuk egykori szenvedése pedig azt a tudatalatti kódot véste sejtjeikbe, hogy „szülni félelmetes és fájdalmas dolog, tehát jobb ezt kihagyni”. Ilyenkor hiába mondja az érintett, hogy pedig ő szívből vágyik gyermekre. Nyilván őszintén így érzi, csakhogy a tudatalatti programok erősebbek: felülírják az érzelmeinket és a szándékainkat.
A női nemi szervrendszer mély összefüggésben áll a női önbecsüléssel. Tehát azzal, hogy hogyan gondolunk magunkra nőként: szépnek tartjuk a testünket, vagy sem? Bízunk benne, hogy partnerünk szeret, és mindenestül elfogad bennünket, vagy sem? Kamaszkorban, amikor kislányból nővé értünk, elfogadó, támogató légkör vett körül bennünket, vagy nem? Milyen érzések kapcsolódtak az első menstruációnkhoz? Ezek mind döntő tényezők lehetnek egy esetleges meddőséghez vezető úton.
Forrás: Gál Ildikó
