Feltehetően Skóciában már a 16. században működött. Angliában a 17. századtól megkezdődik a szabadkőműves tevékenység. A páholyok nagypáholyba szerveződésével kezdődött a modern szabadkőművesek története. 1717. június 24-én négy londoni szabadkőműves páholy a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett („Goose & Gridiron”) fogadóban nagypáhollyá egyesült, a többi kőműves egyletektől különválva. James Anderson 1723-ban összeállítja és kiadja a szabadkőműves alkotmányt, majd e munkát folytatva jelenteti meg annak újabb változatát 1738-ban.

A londoni nagypáholy megalakulása után a szabadkőműves páholyok két táborra szakadtak: az egyiket ősi, a másikat modern irányzatnak nevezték el. A vita a szertartások formája és természete körül robbant ki. Az ősi irányzat szerint a modernek olyan változtatásokkal éltek a szertartásokban amihez nem volt joguk. Végül a vita abban csúcsosodott ki, hogy az angol szabadkőművesség két nagypáholyra szakadt két nagymester irányítása alatt, akik nem ismerték el egymás szertartásait. 1751 július 17-én hivatalosan is megalakult a rivális nagypáholy "Antient Grand Lodge of England" néven, saját alkotmányt bocsájtva ki 1756-ban "Ahiman Rezon" néven.

Angliában versengés alakul ki a ’ősiek’ és a ’modernek’ között, majd 1813-ban a rivális nagypáholyok egyesülve megalapítják az Angol Egyesült Nagypáholyt. Az új nagypáholy 1815-ben az andersoni alkotmányt kiegészíti az ősiek Laurence Dermott féle alkotmányából vett néhány passzussal, amelyből a legfontosabb az a követelmény, hogy a szabadkőművesek tegyenek hitet a Világegyetem Nagy Építőmestere mellett.

A sokszínű, a felvilágosodás eszmeiségével összefonódó, progresszív mozgalom gyorsan elterjedt Európában. 1725-ben Írországban, 1736-ban Skóciában, 1738-ban Franciaországban jön létre nagypáholy. A Brit Birodalom terjeszkedésével a szabadkőművesség is terjedt, gombamódra szaporodtak világszerte a páholyok. 1773-ban pedig Párizsban létrejött a Francia Nagyoriens.

Az angliai Nagypáholy és a Nagyoriens közti szakadás 1877-ben következik be, amikor a Nagyoriens a tagjaitól már nem kívánja meg a Világegyetem Nagy Építőmesterében való hitet, valamint enyhít a politikai kérdések megvitatásának tilalmán. (A közkeletű hiedelmek ellenére a női és vegyes szabadkőművességet csak napjainkban ismeri el. A két szervezet között a hivatalos kapcsolat megszakad, az angolszász orientáció saját magát regulárisnak, a latin vagy francia orientációt követő szabadkőműveseket pedig irregulárisnak nevezi el.

1929-ben az angolok kiadják a regularitás alapelveit tartalmazó dokumentumot, amelyben deklarálják, hogy milyen alapon ismernek el ők nagypáholyokat – azaz mi szerint döntik el, hogy melyik szervezetet tekintik szabadkőművesnek és melyiket nem. Ennek főbb pontjai: a tagoknak valamely vallás szerint hinniük kell Isten létében; a páholyoknak csak férfiak lehetnek a tagjaik; a páholyokban vallási és politikai kérdések taglalása tilos; nem tartható fent szabadkőművesi kapcsolat olyan szervezetekkel, amelyek ezen elveket nem tekintik a magukénak.

Magyarországon 163 éve jelentek meg az első szabadkőművesek. Működésüket előbb 1920-ban, majd 1950-ben tiltották be a többi országos civil egylettel együtt.

A rendszerváltással a szabadkőműves páholyok ismét szabad utat kaptak, 1992-ben Napraforgó néven az első női páholy is megalakult Magyarországon. A jelenlegi hazai szabadkőműves taglétszám százas nagyságrendű. A Galilei páholy oldala szerint a honi szabadkőművesség cégbíróságon bejegyzett, adószámmal rendelkező egyesületként működik; melynek alkotmánya, története, alapelvei és céljai nyilvánosan megismerhetők. A szabadkőművesek szerint ugyanis zártkörű, de nem titkos társaság az övék.

Folytatjuk.