Az ún. angol rendszerű szabadkőművességben a tagság alapvető feltétele az Istenbe vetett hit. Ennek a hitnek a megnyilvánulását – azaz hogy ki mely vallás szerint hisz Istenben – a reguláris szabadkőművesség nem firtatja tagjaitól, hiszen a reguláris páholyokban vallási és politikai témák megvitatása tilos. Éppen ezért Istent a szabadkőműves ceremóniákban és szóhasználatban a Világegyetem Nagy Építőmesterének nevezik.

Az ún. latin, vagy francia rendszerű szabadkőművesség a metafizikai vélekedéseket az egyéni megítélésre bízza, azaz nem követelmény az Isten-hit, mint ahogy az ebben a szisztémában dolgozó szervezetek csak az aktuálpolitikai témák megvitatását tiltják páholyaikban.

A szabadkőművesség története

A szabadkőművesség az egyik legtitokzatoskodóbb és legellentmondásosabb, vallásos jellegű csoport a világon. A szabadkőművesek évszázadok óta léteznek – ha elfogadjuk az állításukat, akkor titokban még sokkal régebb óta.

A társaság eredetét illetően számos mítikus, azt az ókori világhoz kapcsoló magyarázatot ismerünk, így eredeztetik a jeruzsálemi templom építőitől, akik bölcsességét a templomos lovagrend, a katedrális-építő céhmesterek, majd a rózsakeresztesek közvetítik a szabadkőműveseknek.

Egyéb elképzelések a társaságot Mózessel, az esszénusokkal, Eukleidész és Püthagorasz filozófusokkal, az antik misztériumvallásokkal hozzák összefüggésbe.

Folytatjuk.