Előfordul, hogy valaki közeli hozzátartozójának halála pillanatában ébredt fel álmából, arra, hogy az illető segítséget kér.
Van, hogy több alkalommal is visszatér a szerettünk halálával kapcsolatos álmunk, időt kapunk, hogy elbúcsúzzunk tőle.
Volt, akinek a halál pillanatában megálltak a házban az órái, leesett a falról a képe.
Van, akinél a kutya kezdett szűkölni.

A parapszihológusoknak van egy elméletük erről. Talán úgy lehetne leegyszerűsítve elmagyarázni, hogy az egymást szerető lelkek kapcsolatban vannak egymással. Éjjel, amikor a lélek utazásokat tesz a végtelenben és álmok formájában akár a tudatalattiban, akár a térben és időben kalandozni képes, találkozhat más lelkekkel. Ha egy lélek épp elhagyni készül a testet, "magához hívhatja" az arra fogékony, szeretet-energiával kapcsolódó másik lelket, és üzenhet a túlvilágról általa. Akár megüzenheti saját halálát is.

Amikor ilyesmit örténik, akkor a legtöbb embert nem csak a halál ténye viseli meg, hanem az is, hogy jelzést kapott, és talán nem élt eléggé az intuíciója nyújtotta képességekkel. Nem hitt a sugallatnak, és nem ment idejében, vagy nem varrta el a szálakat, míg lehetett volna. Nagy bűntudat forrás lehet ez, és nehéz róla beszélni. Hiszen csak egy álom volt ... mégis mennyire valóságos, és ha valóra válik, mekkora terhet jelent!