Bernadette víziója
Lourdest, a dél-nyugat franciaországi kisvárost Bernadette Soubirous, a tizennégy éves tanulatlan lány tette híressé. 1858. február 11-én jelent meg neki először, tűzifagyűjtés közben, a Gave de Pau folyó partján fekvő barlang bejáratánál egy látomás, amelyet a lány csak a "dologként" emlegetett. A látomás a második megjelenésekor arra kérte őt, hogy a következő 15 napban térjen vissza hozzá. A hír gyorsan terjedt, és többen csatlakoztak hozzá, és látták az arcán a változást, amikor a jelenéssel tanácskozott. Rajta kívül soha senki nem látta és hallotta azt. Végül a plébános kérésére, persze nem azonnal, a jelenés a "Szeplőtelen Fogantatásként" nevezte meg magát, és jelezte, hogy gyógyító erejű tavasz közeledik. Ezen kívül azt is kérte, hogy emeljenek szentélyt a barlang bejáratához. Mára a hely, az ott fakadó forrással együtt a természetfeletti gyógyulások helye, és a remény jelképe a katolikus világ számára. Bernadette kolostorba vonult, és ott is halt meg 1878-ban. Lourdes hatalmas, világhírű zarándokhellyé lett, és az itt bekövetkezett csodás gyógyulások miatt 1883-ban megalakult a lourdes-i Orvostudományi Iroda, ahol az összes gyógyulást kivizsgálják
Santiago de Compostela
A mai kor európai emberének egyik legismertebb keresztény és egyben spirituális zarándokútja a Camino, mely Santiago de Compostelába visz, oda, ahol a feltételezések szerint Jézus tanítványának, Szent Jakabnak maradványait temették el. A legenda szerint Szent Jakab Hispániában hirdette az Evangéliumot, majd visszatért Jeruzsálembe, ahol i. sz. 44-ben lefejezték. Teste csodás módon került vissza az Ibéria - félszigetre. Később, 814-ben, mennyei fény vezette Theodomir püspököt a barlanghoz, ahová a mártír szent testét rejtették. Compostela - magyarul Csillagmező - környékét jelölték ki a temetés helyszínéül. Innentől fogva a szent kultusza a spanyolok lelki támaszát is jelentette a muszlim mórok elleni harcokban. A szent és zarándokainak jelképe egy idő után a fésűskagyló héja lett, ami a tengert is jelképezte, valamint Finisterre városát, ami az akkor ismert Föld végét jelentette.
A zarándokút valójában több út összessége, és évente több mint tízezer bejegyzett zarándok teljesíti gyalog, kerékpárral vagy lóháton. Ennek során az utazók minden állomáson lepecsételtetik a zarándokútlevelet, aminek a hagyománya a középkorra eredeztethető, amikor ezek a dokumentumok garantálták a purgatórium elkerülését. Az út mentén számos templom és szentély teszi lehetővé a zarándok feltöltődését, szellemi felfrissülését, felkészülést az út során legyőzendő akadályokra. Az Olaszországból érkezők útvonala a Via Tolosana, a Németországból indulóké a Via Podiensen, az angliai és észak-franciaországi zarándokok útvonala pedig a Via Turonensis, mely a legfontosabb mindegyik közül.
Az út végén Santiago katedrálisa várja a zarándokokat, akik mielőtt belépnek, meghajolnak Szent Jakab képe előtt, és megérintik oszlopát, amelyet a rengeteg kézi érintés az idők során teljesen simává koptatott. Majd megpillanthatják a katedrális belsejében lévő érckoporsót, benne a szent feltételezett maradványaival. A zarándokút végén talán már nem is fontos a kérdés, hogy valóban az igazi maradványokat rejti-e a koporsó. Hisz az utazó legyőzte önmagát, amikor számtalan természeti akadállyal és emberi érzéssel, fáradtsággal szembenézve a továbbhaladást választotta, bizonyítván, hogy a szentekre csodás erő bárkiben ott él, felébreszthető és megtapasztalható.
