„A legtöbb ember személyisége 30 éves kora körül megköt, mint a beton, és soha többé nem lágyul meg” – írta 1890-ben William James amerikai filozófus, melyet a pszichológusok a mai napig nem tudták megcáfolni.

Egy amerikai kutatás során 152 ember életét követték végig, és a vizsálat során arra a következtetésre jutottak, hogy személyiségünk hozzávetőlegesen 30 éves korunkig megy keresztül a legradikálisabb változásokon. 30-as, 40-es, 50-es éveink során is változunk, de már csak minimálisan, és sokkal lassabb tempóban, mint előtte.

A viselkedéskutatók szerint 30 éves korunk előtt ér bennünket a legtöbb külső hatás: gyermekkor, közösségek, iskolák, első munkatapasztalatok, önálló élet, első szerelmek, családalapítás stb. William James is ugyanezzel támasztotta alá elméletét: legtöbbször 30 éves korunk körül válik viszonylag kiszámíthatóvá az életünk.

A környezeti hatás azonban nem minden, a genetika is jelentős mértékben (40-50%-ban) befolyásolja, hogy milyen személyiségek vagyunk.

Brian Little, a Cambridge-i Egyetem pszichológia professzora Me, Myself, And Us című könyvében szintén alátámasztja, hogy a genetika és a környezet határozza meg a személyiségünket, ettől azonban nem kell automatikusan a génjeink és a környezetünk „áldozataiként” definiálni magunkat, mert képesek vagyunk a változásra, még 30 felett is.