Jump to content

Déjá vu – egy különös, megfoghatatlan pillanat

2016. 07. 19. 10:27

A déjá vu (ejtsd: dézsávü) élményét mindenki ismeri. Ilyenkor úgy érezzük, hogy egy bizonyos esemény már korábban is megtörtént, annak ellenére, hogy legtöbbször teljesen biztosak lehetünk benne, hogy ez nem igaz.

A pszichológusok már évek óta próbálják megfejteni a déjá vu jelenségét. Bármennyire is megfoghatatlan és bizonytalan dologról is van szó, amikor bekövetkezik, félelmetes erejű tud lenni.

A déjá vu alkalmával az elme ismerős környezetben érzi magát, de soha nem tudja előre megmondani, hogy mi is fog történni.

Sokkal inkább olyan az egész, mint valami érzés elménknek egy elérhetetlen szintjén, mintsem egy valóságos eseménynek a tudat számára hozzáférhető előzetes érzékelése.

Mi állhat a déjá vu hátterében?

A déja vu a következővel állhat összefüggésben. Ha az agyunk kvantumszinten folyamatosan tudatában van a jövőben lehetséges átmeneti állapotok hatalmas sokaságának, akkor tudatunk mélyén léteznie kell valami magnak, amely mindezeket regisztrálja, mielőtt azok valósággá válnának.

S mivel így pillanatok alatt a soha be nem következő virtuális valóságok trilliói öntenék el agyunkat, s ezért képtelen lenne normálisan működni, ha az összesnek tudatában is lennénk, kell lennie valamilyen mechanizmusnak, amely megakadályozza, hogy ez a töméntelen mennyiségű információ felszivárogjon a tudatunkba.

A pszichológusok már jó ideje emlegetik úgy a memóriát, mint valami olyasmit, amely nem is annyira az emlékezésért felelős, hanem a hatékony felejtésért. Ezért van az, hogy agyunknak meg kell tanulnia erősen szelektálva tárolni az információit, és ki kell tudnia dobni a felesleget – irreleváns adatok milliárdjait, amelyek csak útban lennénk.

A tudattalanból felszivárgó nemkívánatos és normális esetben elfojtott információ felszivárgásának veszélye a skizofréniában érhető tetten. Ekkor egy fizikai sérülés miatt lehetővé válik, hogy a tudatot elárasszák ezek az információk, ami katasztrofális következményekkel jár.

Valószínűleg a déjá vu az elfojtási mechanizmus hasonló hibájából adódik, amely normális esetben sakkban tartja a be nem teljesült kvantumátmBármilyen összetett művelet során – mint például az autóvezetés – sok különböző dolgot automatikus szinten végzünk. Ha mindig leállnánk, és elgondolkodnánk azokon a döntéseken, amelyekre mind szükség van ahhoz, hogy a vezetés egyáltalán lehetséges legyen, bizony nagyon szerényen szerepelnénk a közúti forgalomban.

Talán éppen ezért is képtelenek lennénk így vezetni, mert egyszerűen nem tudnánk feldolgozni azt az elképesztő mennyiségű információt, ami percről percre éri az autóvezetőt. Ezt pedig most szorozzuk meg egymilliárddal, és akkor körülbelül el tudjuk képzelni, milyen probléma lépne fel, ha mindig tudatában lennénk a számtalan kvantumhullámnak, amelyek a lehetséges jövők elképesztő sokaságát hordozzák magukban.

Ha ebben az elfojtási folyamatban valami hiba adódik, és valamely jövőállapotról szerzett érzet utat törne magának, akkor valószínűleg valamilyen ismerős érzésünk lenne, olyasmi, mint amilyet a déjá vu állapotában tapasztalunk.

Ilyenkor tulajdonképpen a közeli jövő eseményeire adható lehetséges érzelmi reakciók milliárdjainak párlatát érzékeljük. Emiatt van az az érzésünk, hogy valahogy minden olyan ismerős, de nem egy bizonyos bekövetkező eseménynek vagyunk előre tudatában.

Forrás, kép forrása: globalisvilag.com