"Anna először egy-másfél éves korában gondolkodtatta el komolyabban a családot, amikor pár alkalommal látszólag a teljesen üres falnak mosolygott és integetett. Beszélni még nem tudott, így szülei érdeklődésére csak mutogatott a semmibe: ott, ott. Most három éves, már folyékonyan beszél, így már tényleg a frászt hozta környezetére. Mert újra "elkezdte". Egy bácsit említ, aki néha a szobájában, néha a fürdőben tűnik fel, de olyan is van, hogy a lépcsőfordulóból néz le az alsó szinten tévéző családra.

A kislány köszön neki, van, hogy jó éjszakát kíván és rácsukja a gardrób ajtaját, mert a bácsi megy már aludni. Elmondása szerint fehér ruhát visel, és nem csinál semmi különöset, csak csöndesen álldogál. És néz. Van, hogy Anna nem mer bemenni a szobájába, mert ott a bácsi, de az esetek többségében úgy köszönti, mintha jelenléte teljesen természetes lenne."

Nem felnőttnek való világ

A fent leírt jelenséget a gyermekpszichológus nem tartja általánosnak, Bodnár Csilla praxisában például elvétve találkozott csak ilyen esettel. Az ilyen kis gyerek személyisége még nagyon éretlen, csakúgy, mint észlelési és gondolkodási funkciói. "Felnőtt ésszel" hiába keresünk okokat, összefüggéseket, ezek gyermeki sajátosságok.

A képzelt barát, ha nem is általános jelenség, de a gyerekkor normális velejárója lehet, és csak mi, felnőttek kerekítünk belőle szellemet. Elkopott fantáziánkból csak ennyi futja.

Másként látja a kis Anna viselkedése mögött meghúzódó okokat a jósnő. Véleménye szerint minden ember eredendően rendelkezik a tisztánlátás képességével, harmadik szemmel, érzékeli a metafizikai világot. Ez a szellemek, angyalok otthona, akiket minden gyerek lát, hall, érez és kommunikálni is tud velük.

Forrás: babaszoba.hu; Kép forrása: pixabay.com