A magzat a fizikai kapcsolódáson túl mintegy édesanyja lelki-intellektuális terében eszmél a világra. A magzat érzékeli mindazt, ami édesanyjával történik, sőt, ismeri minden gondolatát és érzi, hatással van rá édesanyja minden rezdülése. És a negatív érzések, édesanyja félelmei, szorongásai mély nyomokat vésnek a még meg sem született magzat idegrendszerébe.

A nehéz szülések hátterében is fellelhető az anya félelme, és itt sem csak a szüléstől való félelemről van szó, hanem arról, hogy anyává kell válnia a kismamának, és erre nem érzi még érettnek magát. Esetleg attól tart, hogy nem lesz jó anyja a gyereknek, vagy éppen nem tud optimális hátteret biztosítani a gyermek kiegyensúlyozott, harmonikus fejlődéséhez. A nem kívánt, az elutasított, a csak úgy "lett" gyerekek további életútjának nyomon követése is megdöbbentő felismerésekhez vezetett, mert kiderült, hogy azok a gyerekek, akiknek fogantatását nem öröm, sokkal inkább szorongás és a kényszer érzése kísérte, azok között kiugróan magas számban fordulnak elő mentális betegségek, például depresszió, sőt magasabb az öngyilkos késztetések aránya is ebben a csoportban.

Raffai Jenő pszichoanalitikus "Megfogantam, tehát vagyok" című művében egy cseh kísérletsorozatot hoz példának. Abban a kísérletben prágai kutatók húsz éven át követték nyomon olyan gyerekek sorsát, akiknek fogantatását nem fogadta tapsvihar.

Anyaméhben elutasított gyerekek

A kutatásba olyan gyerekek kerültek be, akiknek az édesanyja kétszer megjelent az abortuszbizottság előtt, ám végül eltérő okok miatt, de mégis megtartotta gyermekét (220 prágai, 1961-63 között született gyermekről van szó).
Igazán lényeges eltérés a csecsemők fejlődésében eleinte - a várt, kívánt babákhoz képest - nem volt, illetve annyi, hogy az édesanyák a nem kívánt gyerekeket kiugróan magas számban utasították el az anyatejes táplálásnál is. A nem kívánt gyerekeket szoptatni sem akarta az édesanya. Szociális magatartásukat illetően azonban később élesen eltért a két csoport tagjainak fejlődése. És minél több idő telt el, annál inkább ágazott szét a fejlődés.
A nem kívánt gyerekek magatartását a düh, az agresszivitás és súlyos önértékelési problémák jellemezték, amely kamaszkoruk környékén kifejezetten szélsőséges, antiszociális cselekedetekben csúcsosodott ki. Még később a nem kívánt gyermekekből lett felnőttek körében gyakoribb volt az alkoholizmus - kétszer annyi, mint a kívánt gyermekek csoportjánál -, és a bűnelkövetés terén is szélsőséges eltérés mutatkozott. Háromszor annyian követtek el valamilyen típusú bűnt a nem várt gyermekek, mint azok, akiket édesanyjuk már magzatlétében elfogadott.

Forrás: life.hu; Kép forrása: pixabay.com