- Az ehető gesztenye a bükkfafélék családjába tartozó, 20-25 méter magas, terebélyes, igen dekoratív és sok szempontból különleges szelídgesztenyefa termése.
- Semmiképp nem keverendő a parkjainkat díszítő vadgesztenyével, melynek gyümölcse nem ehető, sőt mérgező!
- Nem nő akárhol. A Dunakanyarban és a Zalai-dombság déli részén fordul elő nagyobb számban. Kisázsiai eredetű fa, Nyugat- és Dél Európától egészen a Kaukázusig elterjedt. Korábban a rómaiak által betelepített gyümölcsfának tartották, ma Dél- és Nyugat-Magyarország lombhullató erdőinek őshonos fájaként tartjuk számon.
- A gesztenye legfőbb jellemzője, hogy rendkívül sok szénhidrátot - 100 grammja 28-44 grammot -, azon belül pedig 17-25 % keményítőt tartalmaz. Ugyancsak gazdag zsír-, olaj- és fehérjeforrás (4,8%). Ennél fogva nem kifejezetten fogyókúrás étel, de a többi hasonló felhasználású maghoz képest valamivel soványabb. Vitamintartalma kevésbé markáns, leginkább C-vitamint (27,3 mg) lelhetünk benne, E- és B1-, B2- és B6-vitamint, némi niacint és pantoténsavat tartalmaz. Az ásványi anyagok közül sok káliumot (640 mg), 82 mg foszfort, kalciumot, magnéziumot tartalmaz. A nyomelemek közül a vas, cink, mangán és a réz található meg benne jelentősebb mennyiségben.
- Nyersen is ehető, lisztes, édeskés, burgonyára emlékeztető íze van. A magok könnyen kiszáradhatnak, ezért hideg, párás helyen kell tárolni. A hűtő zöldséges fiókjában több hónapig eltartható, de tél vége felé ellenőrizni kell, nem csirázott-e ki. A nemesebb fajták hamarabb romlanak. Vízbe dobva ellenőrizhetjük, hogy jó-e még a gesztenye. A víz színén úszókat ki kell dobni.
- Az utcai sült gesztenyét kínáló gesztenyeárusok szerte Európában kedveltek, főként télen. Hasonlóképpen otthon is készülhet sült gesztenye. A beáztatott, de legalábbis kiszáradástól megóvott szemek kerek végén a barna héjat éles késsel kereszt alakban be kell vágni, és a sütőben addig sütni, míg a héjak fel nem görbülnek, hogy a bél kiszedhető legyen.
- A tejszínhabos gesztenyepüré magyar specialitásból vált jellegzetes, monarchiabeli cukrászati csemegévé, Ausztrián és Horvátországon kívül máshol nem ismerik. A masszából finom süteménytöltelékek, krémek is készíthetők, amit már más országok konyhái is ismernek.
- Korzikán a Pietra sör alapanyaga. A sziget híres a szárított gesztenye pörkölésével, majd megőrlésével készült gesztenyelisztjéről, amivel levest készítenek. Az olasz Piemont tartományban részben gesztenyelisztből készül a helyi gnocci. Ezzel el is értünk belőle készíthető a sós ételekhez. A gesztenye nagyon jól illik vadhúsokhoz és különböző káposztás ételekhez, megfőzve a burgonyaköretet helyettesítheti. Kőszeg vidékén burgonyához hasonlóan, főve eszik, lisztjét pedig tejben megfőzve fogyasztják.
- Néhány szem zöld szelídgesztenyét a gyümölcsöstálba helyezve, elűzhetjük onnan a muslicákat, mert azok valamiért nem szeretik jelenlétét. A barna gesztenyék pedig a ruhásszekrényben molyriasztóként lehetnek hasznunkra.
A gesztenye-keményítő nem csak étkezési célokra, de - ahogy eleink is tették - ruhák keményítésére is használható. Maghéját és leveleit samponkészítésre használják; a hajszálaknak aranyosan csillogó fényt ad.
(Forrás: 12csillagjegy.hu; kép: FreeDigitalPhotos.net)
