A virágevés szokása nem újdonság, hiszen már az ókori Rómában, Kínában és Indiában is ettek virágokat, de a viktoriánus Angliában különösen népszerűek voltak az ehető virágokkal készült ételek, elsősorban édességek. Az ehető virágok íze erős és aromás, gyönyörűen mutatnak az ételeinkben és változatosabb, izgalmasabb ételeket ígérnek.

Amikor ehető virágokról beszélünk, a legtöbben a levendulára, ibolyára, rózsára, bodzavirágra, búzavirágra, vagy százszorszépre, zsályára, tulipánra, körömvirágra, kankalinra, árvácskára gondolunk, és nem tudjuk, hogy például amikor brokkolit, karfiolt, vagy articsókát eszünk, akkor az adott  növény virágzatát fogyasztjuk.

Mire ügyeljünk?

Nem mindegy, hogy miből mennyit fogyasztunk, hogy honnan származik az adott virág. Bizonyos virágok például olyan vegyületeket, hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek erőteljesen hatnak a szervezetünkre (például vérhígító vagy vízhajtó hatásuk van, esetleg cianid- vagy szaponin-vegyületeket tartalmaznak). A forgalmas utak mentén, permetezett szántóföldi vetemények közelében szedett példányok gyomirtóval, rovarirtóval szennyezettek lehetnek. A virágárusoknál kapható növényeket pedig többnyire vegyszerrel kezelték, ami a virágban felhalmozódhat.

Ehető virágot mindig csak kis mennyiségben fogasszunk!

Miből mit?

A körömvirágot levesekhez, fűszervajhoz vagy omletthez adhatjuk.

A bodzavirágból készíthetünk szörpöt, de a virágot sűrű palacsintatésztába mártva és megsütve finom édesség is lehet.

A levendula lekvárok, fagylaltok illatos ízesítője lehet.

A teljesen kinyílt rózsa és az ibolya szirmait sokféleképpen használhatjuk:  párolva, szörpnek, kocsonyának, lekvár, puncs vagy cukrozott formában elkészítve.

A kandírozás az egyik legismertebb felhasználási módja a virágszirmoknak. Ezeket aztán torták, desszertek ehető díszeként is alkalmazzák, de önálló édességként is fogyaszthatjuk.