“Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra.” (Márai Sándor)
Rejtélyes és misztikus dolog ez, épp ezen kézzelfoghatatlansága miatt nehéz szavakba önteni, körülményes konkretizálni, közelebb hozni a megtapasztalás valós(nak tűnő) közegéhez. Emberek érkeznek és emberek távoznak az életünkből. Némelyik találkozás eltér a megszokottól, megtöri a szürkeséget, felkavarja az állóvizet.
A „jeleket” nem annyira megfejteni kell, hiszen jobb valamit nem érteni, mint félreérteni, így inkább legjobb sejtéseinkre hallgatva érdemes élni az életet, beleértve a tévedés kockázatát, ami bizonyos nézetek szerint az élet sója is lehet.
Befolyásolhatjuk a folyamatot?
Az 1900-as évek első felében az amerikai J. B. Rhine arra volt kíváncsi, hogy a véletleneket – például pénzfeldobás, kockadobás – lehet-e tudatosan befolyásolni, így olyan dobókocka forgató gépeket épített, amelyekben kiiktatta a kézi dobással kapcsolatos hibalehetőségeket, így az alanynak csak akarnia kellett egy számnak a minél gyakoribb felbukkanását. Az eredmények, noha erre máig nem született magyarázat, azt igazolták, hogy pusztán a pszichés elvárások befolyásolni képesek a véletlen folyamatokat. Később az ilyen vizsgálatokat már számítógépes véletlenszám-generátorokkal végezték azonos eredményekkel, sőt hamar kiderült, hogy pszichénk bármilyen komplex véletlenfolyamatra hatni képes, mi több, mindezekben az érzékszerveken túli észlelések is szerepet játszhatnak. Megérzéseink – telepátia, jövőérzékelés, stb. – elméletileg ugyanúgy alkalmasak arra, hogy például öntudatlanul megkoreografálják a jókor jó helyen, vagy rosszkor rossz helyen helyzeteket, amik adott esetben akár sorsformáló jelentőségűek is lehetnek. Ugyanígy helytálló lehet a karma olyan újszerű felfogása is, ahol a pszichés működések egysége már egy magasabb tudatosság harmóniája szerint segíti megvalósulni lelkünk felnövését, a szükséges tanulságokkal vezetve gátló szokásaink elhagyásához.