Olyan ez az állapot, mintha beleragadnánk valamibe, nem tudnánk kilépni egy ördögi körből. Mintha csapdába kerültünk volna, a változás, azaz a jövő ajtaja bezárult. S itt a titok nyitja: valójában a múltunkba ragadtunk bele, mintha a tekintetünket képtelenek lennénk elfordítani egy igéző (borzasztó) látványról, akár a Bibliában Lót felesége, aki az angyal intése ellenére hátratekintett az égő Szodomára és ezért sóbálvánnyá változott.

Így kövülnek meg – s ismétlődnek folyton-folyvást – bizonyos viselkedésminták is az életünkben, hiába tudjuk, hogy másképp kellene, vagy hiába szeretnénk másként. A legnehezebb talán az, ha nem is értjük, mit rontunk el, ha önmagunk és a következmények között semmiféle összefüggést nem látunk. Ez az állapot valóban „átkozottul” nehéz.

A lélekgyógyász szerint valamikor olyan traumát (vagy traumasorozatot) éltünk át, aminek emlékét idegrendszerünk csak részben tudta feldolgozni, azaz a folyamat valahol elakadt, mint a tű a régi típusú lemezjátszón a bakelitlemez barázdájában.

Egy eseményt akkor élünk meg traumának, ha az meghaladja megküzdési képességünket, információfeldolgozási kapacitásunkat, fizikai és/vagy érzelmi síkon is átlépi tűréshatárunkat, súlyos testi és/vagy lelki sérülést okozva. Ilyenkor az idegrendszerünk „veszély-üzemmódba” kapcsol, s ha úgy ítéli meg, hogy tehetetlenek és kiszolgáltatottak vagyunk, nagy eséllyel kialakul az ún. poszttraumás stresszbetegség. Az elakadt feldolgozás miatt a memóriafolyamatok is sérülnek, az esemény vagy az azzal kapcsolatos elviselhetetlen érzések rémálmokban és nappali emlékbetörések, flash-back-ek formájában térnek vissza, miközben maga a történet nagy része feledésbe merülhet. Viszont rögzülnek bizonyos viselkedésminták, amelyek a traumaidőben hasznosnak bizonyultak, mert pl. megmentették az életünket – de normál körülmények között ezek már nem szolgálják megfelelően az alkalmazkodást. A rögzült viselkedésformák automatikusan váltódnak ki, elég egy olyan szignál megjelenése, ami emlékeztet az egykori borzalomra, s máris vészhelyzetben, azaz a múlt hatása alatt reagálunk.

Forrás: lelkizona.blog.hu; Kép forrása: pixabay.com