A búskomorság egyik oka lehet a hétköznapok megszokása, monotonitása, unalma. Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, hogy nem történik szinte semmi – bár nem így van, csak vagy láthatatlan, vagy megszokott és már észre sem vesszük, vagy nem tulajdonítunk nagy jelentőséget egyes eseményeknek, pedig visszatekintve majd azok leszek.

Ezek azok a napok, amik két jelentősebb időszak között – amikor pörög az élet - kitöltik az időt. Csak tesszük a dolgunkat, egyiket a másik után, és attól, hogy különösebb eredményét nem látjuk a napnak, taposómalomban érezzük magunkat. Amikor nem teremtésnek, hanem a már meglévő minőség megőrzésének, azaz létfenntartásnak érezzük a hétköznapokat.

Ha örömmel tölt el az, amit csinálunk – szeretünk a családdal lenni, élvezzük a munkánkat, ki tudunk kapcsolódni egy „üres” nap után egy kis szórakozással, akkor ettől azért jobban érezzük magunkat, hosszú távon viszont ilyenkor is ott az érzés, hogy mindig ugyanaz, és nem történik semmi, de azért néha némi mosoly még megjelenik az arcon.

Rosszabb a helyzet, ha semmi nem stimmel, ha nem jó a meló, a környezet is nyafog, a társ meg inkább ellenség, mint támasz. Ilyenkor van az elégedetlenség legmagasabb foka, amiből mielőbb ki szeretnénk lépni, menekülni, elszabadulni, és mivel csak ezzel találkozunk, a panasz csak fokozódik. Itt már egyáltalán nincs mosoly. Mintha az egész világ keresztbe tenne, hátráltatna, és nem engedne felfelé szállni. Zárójel: Amikor egy utasszállító nincs olyan állapotban, azt sem engedik repülni.

A passzív napokban egyre nehezebben találjuk meg azokat az apró örömöket, amik segítenek, erőt és kitartást adnak két jelentősebb, aktívabb időszak között. Pedig lehet, hogy épp az Élet tesz bennünket próbára, hogy kicsit vissza tudunk-e húzódni, hogy a „véletlen” tegye helyre azokat a dolgokat, amikbe mondjuk nincs beleszólásunk? Mi van, ha erről van szó? Könnyebben viselnéd-e a látszatüres napokat, ha tudnád, hogy rengeteg minden történik, rendeződik a helyzet ahhoz, hogy nálad majd simán mehessen a következő tevékeny időszak? Ha ezzel tisztában lennél, szerintem tudnál mosolyogni is minden nap, legyen az bármilyen semmilyen.

Forrás, kép forrása: ezoworld.hu