A karma magában foglal minden tettet, tágabb értelemben az ok és okozat, az akció és reakció törvényszerűségét. A karmát általában a sorssal azonosítják, és emiatt negatív érzelmeket vált ki sokakból. Talán azért, mert a legtöbben – tudatosan vagy tudattalanul – tisztában vannak azzal (ezt nevezik lelkiismeretnek), hogy életük során számolatlanul osztogatták a sebeket a környezetükben élőknek. Valahol a lelkük mélyén pedig azt is tudják, egyszer minden elhibázott cselekedetüket ki kell javítaniuk. Ugyanis minden tett elkerülhetetlenül maga után vonja a következményeket. Talán nem is azonnal, hanem egy vagy több élettel később.

A karma tanítása szerint mindaddig vándorlunk a véget nem érő újjászületések láncolatán át, amíg hosszú-hosszú vándorlása során el nem sajátítjuk mindazokat az erényeket, amelyek tanulása miatt megszülettünk. Az ind hagyomány szerint meglehetősen sok világ létezik, és a Föld bolygó, a maga emberi világával messze nem a legtökéletesebb. Ahhoz viszont, hogy egy ember, egy magasabb rendű világba léphessen, először ennek a világnak az iskoláját kell, hogy kijárja. Egy-egy élet, egy-egy osztálynak felel meg, és a következő szintre csak akkor léphet valaki, ha már az odavágó leckét megtanulta és arról számot adott.

A karma: tükör

A karma törvénye igen egyszerű: pontosan azt tükrözi vissza, amit az egyénnek még meg kell tanulnia. Ha valaki mondjuk túlzottan fösvény, és nehezére esik az adakozás, a karma törvénye olyan helyzeteket teremt számára, ahol szükségszerűen el kell, hogy osztogassa a vagyonát. Ily módon „kényszeríti” rá, hogy az adakozást megtanulja. A törvény nagyon egyszerű: ha képtelenek vagyunk adni, adnunk kell majd. Ha képtelen vagyunk kapni, mindenkitől kapni fogunk. Ha erőszakosak vagyunk, velünk is erőszakos dolgok történnek. Ha szeretet van bennünk, szeretetet kapunk a világtól. A karma nem más, mint tükör. Önmagunk tükre, amelyben megnézhetjük, mit kell megtanulnunk.

Folytatjuk.

Forrás, kép forrása: astronet.hu; szabadonebredok.info