A védikus "könyvek" ugyan a ma hinduizmusnak nevezett vallási rendszer alapvető irodalmát képezik, de nagy hiba lenne csak afféle szent könyveknek tartani őket. Messze nem csak vallási és erkölcsi tanítások vannak bennük. A több ezer kötetnyi írás majdnem az összes ismert tudományt taglalja, beleértve a természettudományokat is. Talán sokak számára meglepő lesz, de ötezer évvel ezelőtt már pontos leírások születtek az orvoslás, a matematika, a fizika vagy éppen a pszichológia tárgyköreiből. Méghozzá olyan szinten, ami ma is megdöbbenti azt a kevés tudóst és kutatót, aki elfogulatlanul közelítve a témához, képes az anyagok mélyére merülni.

A tudomány már csak azért is gyanakodva tekint ezekre az írásokra, mert furcsa dolog derül ki belőlük: az ősi Indiában érthetetlen módon meglepően sokat tudtak olyan dolgokról, amelyeket az akkori technikai eszközökkel, felszereltséggel nem sajátíthattak el. Ma már a legjobb indulattal sem vagyunk képesek megmagyarázni, honnan ismerték például sok ezer évvel ezelőtt az atom szerkezetét vagy a csillagászat számos olyan tényét és eredményét, amelyeket mi már a korszerű és igen bonyolult műszerek birtokában csak a közelmúltban tudtunk meg.

Legalább három feltételezésünk is lehet, honnan származott akkoriban ez az elképesztő tudás. Az első változat azt sugallja, hogy mintegy tízezer (!) évvel ezelőtt létezett valahol a Földön egy magasan fejlett civilizáció, és amit a pálmalevelekre később leírtak az egy ilyen nagy tudásanyag szerény maradéka. Ennyit sikerült átmenteni az idők során. A második változat hívei nem markolnak ekkorát. Úgy vélik, valamilyen csodálatos intuícióval rendelkező zsenik, korabeli tudósok maguk jutottak el ezekhez a következtetésekhez, és az ő eredményeiket tükrözik az írások. A harmadik feltételezés az lehet, hogy a könyvek minden gyakorlati tudásanyaga és erkölcsi, vallási tanítása egy felsőbb hatalom (Isten) kinyilatkoztatásának tekinthető.

Forrás és kép: astronet.hu