Tudjuk, hogy az, hogy egy babához a kezdetek kezdetétől beszéljünk, milyen fontos és jelentős a szellemi fejlődésében. Az éneklés, mint az agyat még több fronton, még több módon stimuláló inger, még inkább. Ezeket a beérkező ingereket szinte szomjazza a picik elméje: úgy születnek, hogy a dallamokra, ritmusokra és hangokra fogékonyak, figyelmesek, és azokat képesek felismerni is.

Nem az a lényeg, hogy a szülő színpadképes hanggal és előadással tudjon énekelni. Az éneklés maga, legyen akármilyen, a baba számára rendkívül megkapó, érdekes és szórakoztató. A babák jobban figyelnek, ha egy felnőtt énekel nekik, mint akkor, ha beszélne, és erre képesek is hosszabban koncentrálni.

Az ember, legyen bár szülő, nagyszülő, nagyobb testvér vagy akár bébiszitter, nagyon sokat ad a babának, ha énekel neki. Ez nem egyszerű szórakoztatás vagy megnyugtatás. Az éneklés fejleszti a babát. Fejleszti kommunikációját, kognitív képességeit, de a baba érzelmi skáláját is bővíti, és segíti abban is, hogy érzelmeit megtanulja felismerni és tudatosabban kezelni. A szülő-gyerek köteléket ugyancsak erősíti az éneklés, mint azt a Miami Egyetem szakértői mondják.

Ami a kommunikációt illeti, a hang segít a babának abban, hogy tudja, vannak körülötte, ezáltal segít neki megnyugodni is. A születés utáni hetekben a baba szinte semmit nem lát a környezetéből. Épp ezért hat megnyugtatóan, ha beszél hozzá az ember, különösen egy ismerős hang. Ez a nyugtató hatás az énekléssel is ugyanúgy megvan: optimalizálja a szívritmust, egyenletesebbé teszi a légzést, a baba könnyebben elalszik, akár jobban is eszik a hatására. Ezt újszülött és koraszülött osztályokon figyelték meg, és írtak róla több tanulmányt, Gardner és Goldson 2002-ben, illetve 2013-ban a Loewy-Stuart-Dassier-Tasley szakértői négyes is.