Február 21-e az anyanyelv nemzetközi napja, mely felhívja a figyelmet a világ nyelvi sokszínűségére és arra, hogy milyen fontos lenne megóvnunk. A világon ugyanis nagyjából hatezer nyelvet beszélnek, ám ezeknek mintegy fele veszélyben van, őshonos lakosok által beszélt nyelvek havonta tűnnek el örökre. Mivel egy nyelvet az utolsó beszélőjének halála után már rendkívül nehéz feleleveníteni, ezért már akkor veszélyeztetettnek minősítik a nyelvészek, amikor az azt beszélők száma százezer alá csökken. A nyelvek kihalásának folyamata megállíthatatlannak tűnik, az UNESCO erre figyelmeztet 2000 óta az anyanyelv nemzetközi ünneplésével.

De mit jelent a huszonegyedik században az anyanyelv? A mai multikulti világban, ahol megnyíltak, sőt sok esetben elmosódtak a határok, és szinte teljesen mobilak és szabadok vagyunk, már nem teljesen időszerűek az 1836-ban íródott Szózat sorai: „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely”… Ezzel együtt az anyanyelv fogalma is megváltozott: már közel sem olyan egyértelmű, mint régen, sokkal tágabb értelmezést kíván. Mielőtt kétségbeesnénk, hogy a muktikulturalizmus fogja eltörölni a föld színéről a nyelvünket, ennek épp az ellenkezője igaz: pont ez az, ami lehetővé teszi, hogy határokat átívelve terjedjen, még a világ másik végén is felbukkanjon és sokáig fennmaradjon.

Az, hogy az idegen nyelvek ismerete előnyt jelent, nem kérdés. Van zonban egy, még ennél is nagyobb kiváltság, mégpedig a többnyelvűség, ami egyesek esetében több anyanyelvűséget is jelent. És itt merül fel a kérdés, hogy az anyanyelv valójában helyrajzi, érzelmi, kulturális vagy épp szülői döntés kérdése-e? Egzakt válasz erre nincs, van viszont rengeteg tapasztalat, gyakran igencsak különbözőek, amiket vegyes házasságban, külföldön vagy épp ezek kombinációjában élő magyarok osztottak meg velünk, amikor azt kérdeztük tőlük, hogy mit jelent számukra az anyanyelv és annak továbbadása a gyermekeiknek.

A gyerekek tudjanak kommunikálni a nagyszüleikkel

Alexandrának, aki Sydneyben él ausztrál férjével, a két iskoláskorú (9, 11), Ausztráliában született és nevelkedett gyermeke folyékonyan beszél magyarul és angolul is, sőt érzelmileg is egyformán kötődnek mindkét nyelvhez, ami folyamatos kemény munkát igényel az édesanyjuk részéről.

„Mivel Ausztráliában élünk, természetesen az angol erősebb, az elsődleges nyelvük. A magyarért folyamatosan dolgoznunk kell. Megtanítottam őket olvasni is, így a szókincsük jobban tud fejlődni. Ők a magyart ugyanolyan fontosnak tartják az életükben, mint az angolt, gyakran egymással is csak magyarul beszélgetnek.
Megkérdeztem őket, hogy mi az anyanyelvük. Azt mondják, hogy magyar. Erre megkérdeztem tőlük, hogy ha apa kérdezi ezt tőlük, akkor is ezt mondják? Mire ők: igen, akkor is magyar, mert az anyanyelvünk magyar, az apanyelvünk angol” – meséli nevetve Alexandra.