A családom sváb gyökerekkel rendelkezik, így apám hét testvéréből három Németországban kezdett új életet. Gyerekeik, azaz az unokatestvéreim egy része kint született, mások kisgyerekként kerültek ki. Vannak köztük, akik tökéletesen beszélnek magyarul, mások csak gyerekdalokat tudnak, meg köszönni – igaz, ezeket akcentus nélkül. Az egyik unokatestvéremnél a mama orosz, a papa magyar, Németországban élnek, és mivel idegen nyelvet is kellett tanulni, megtanultak angolul. Kisiskolás korra tökéletesen beszéltek 3 és fél nyelvet, csak mindig rájuk kellett szólni, kivel hogyan kommunikáljanak. Mint ahogy nálunk is, sok családban gondot okoz, hogy a nagyszülők nem értik az unokákat. Erre persze lehetne az a megoldás, hogy mindenki elkezd vadul tanulni az unoka nyelvén, mint ebben a szuper cuki lengyel reklámban, vagy a szülők megpróbálják a kicsi fejébe verni az anyanyelvét.  

Egyik sem könnyű, és van egy csomó hátráltató tényező is. Erről beszélgettem külföldön született gyereket nevelő családokkal. 

Kati és Terka 

Kati 10 éves volt, amikor édesanyjával és testvérével Németországba költöztek. Nem volt könnyű beilleszkednie a más kultúrába, de fiatal kora miatt pillanatok alatt megtanulta a nyelvet. Bár két évet lakott Magyarországon, később visszament, elvégezte a főiskolát, és jelenleg tanárként dolgozik. Gyerekének apja német, kislányuk, Terka ötéves, igazi locsi-fecsi kislány. Magyarul nem beszél, de sok mindent ért. Német óvodába jár, magyar kapcsolatai nincsenek. Nagypapájával nem beszél közös nyelvet. Katit, amikor itthon volt, egy ismeretlen nő meg is szólta, hogy miként lehetséges, hogy bár magyar az anyja, Terka nem beszéli felmenői nyelvét. Pedig ez nem arról szól, hogy Kati direkt nem kommunikált volna a lányával magyarul. Elég volt hozzá annyi, hogy mind otthon, mind a bölcsődében német szót hallott, és hiába mesélt neki az anyukája magyarul, ez nem volt elég. Ráadásul Kati az akkor hároméves Terkával egy Wohngemeinschaftba (Németországban tipikus lakóközösség, egy nagy lakásban több ember/család él együtt) költözött. „Itt mindenki német volt, sokszor használtuk együtt a konyhát vagy a nappalit, és mivel azonos korú gyerekeink vannak, ezért gyakran játszottak együtt. Gyakorlatilag lehetetlen volt megoldani, hogy a németekkel németül, a lányommal meg magyarul beszéljek. Ráadásul az apukája német, így vele is ezen a nyelven kommunikált, csakúgy, mint mindenhol.

Kati szeretne 1-2 évre megint hazajönni, hogy lánya ne felejtse el az anyanyelvét. És akkor talán a nagypapával is tudna beszélgetni.