Vajon ki ez a belső gyermek? Hol él, a létezése pedig miért hat olyan erősen a mindennapokra, a párkapcsolatra, az egészségünkre vagy akár a munkára? Dr. Aranyos-Papp Csilla lélekgyógyász, párkapcsolati és szervi betegségek lelki hátterével foglalkozó terapeuta hasznos és nagyon praktikus válaszokat ad erre az igazán izgalmas kérdésre.

Nos, ki ez a belső vagy bennünk élő gyermek?

Ahogyan a megnevezése pontosan kifejezi, ő a benned élő gyermek. Ez a belső gyermek lehet a vidám és boldog gyermeki éned, aki felnőttként is önfeledten játszik, bohóckodik, gyermeki nyitottsággal, örömmel tekint a világra. De lehet nagyon szomorú gyermek is, akit sokat bántottak, fájdalomban, szeretethiányban élt. Vele érdemes és kell is minél többet foglalkozni.

A belső gyermek én vagyok valójában?

Igen, de ez egy metafora, mely a minden életkorhoz tartozó lelkiállapotainkat jelöli. Az a kislány, aki voltál a fogantatásodtól nagyjából a gyerekkorod végéig. Ebben a korai életszakaszban ugyanis mindennél erősebben hat ránk a szülői minta, a neveltetés, minden, amit a felnőttektől látunk, hallunk. Kisgyerekként nem kérdőjelezed meg, mit mondanak, tesznek a felnőttek, hiszen ők a nagyok, az „okosak”, akik megvédenek minden bajtól. A gyermekkor örömteli és fájdalmas tapasztalatai mind nyomot hagyhatnak a lelkedben.

Ezek a minták,tapasztalatok aztán kihatnak a felnőtt életre is…

Nemcsak a látott minták, egyetlen rosszul megfogalmazott mondat is nagyon mély nyomot hagyhat a gyermeki lélekben. Talán csak viccnek szánták a szüleid, nem akartak megbántani, mégis a megjegyzésük akár az egész életedre ható lenyomatot okozhat. Például valaki 8-10 éves korodban megjegyezte, milyen dundi kislány vagy. Nem akart rosszat, talán még dicséretnek is szánta, mégis könnyen lehet, hogy egy ilyen jellegű megjegyzés a felnőttkori testképzavar vagy az állandó diétázás gyökere.

Hogyan hatnak a szülői minták?

Hasonlóan. Ha a szülők sokat veszekedtek, könnyen előfordulhat, hogy te is hajlamos leszel a vitákra a kapcsolataidban. Ha édesanyád sosem védte meg magát, vélhetően te sem kezeled megfelelően felnőttként a konfliktusokat. Ha pedig épp ellenkezőleg, édesanyád határozottan állt ki a családja mellett, biztosan nem fogod hagyni, hogy bárki is negatív szavakkal illesse a gyerekeidet, a férjedet, a családodat.

A gyerekek hajlamosak magukat hibáztatni, amit a szülők talán észre sem vesznek.

Sokan fordulnak hozzám párkapcsolati problémákkal, és nagyon sokszor a gyerekkorba vezethető vissza a probléma gyökere. Kisgyerekként nagyon nehéz a válás, a halál fogalmát értelmezni, gyakran el sem mondják a szülők a gyereknek, hiszen még kicsi, úgysem értené. A gyerek talán csak annyit érzékel a tragédiából, hogy elhagyta őt a szeretett szülő. Magát hibáztatja, hogy biztos rosszul viselkedett, rosszat csinált. Aztán felnőttként folyamatosan olyan párkapcsolatokat alakít, ahol mindig elhagyják, amivel csak erősíti magában, hogy őt nem lehet szeretni. Felnőttként újra és újra átérzi a gyermekkori veszteséget, ami ugyanakkor abban a felismerésben segítené, hogy valamilyen megoldatlan probléma rejlik a tudattalanban.

Hogyan lehet felismerni, hogy a belső gyermek „okozza” a problémát?

Az már a felismeréshez vezető út, amikor magadban keresed a probléma okát, és segítő könyveket olvasol, vagy szakembertől kérsz segítséget. A terápia során a klienssel közösen visszamegyünk egészen addig a pontig, ahol – maradva az előbbi példánál – átélte az édesapa elvesztését. Amikor felismered a fájdalom gyökerét, tudatosítod magadban, majd a segítségemmel a terápia eredményeként egyúttal gyógyítod is. Felnőtt fejjel már meg tudod érteni és érzelmileg is tudod kezelni azokat az eseményeket – biztonságos környezetben, velem –, amiket kisgyerekként nem értettél. Rájössz, nem hagytak el, és még csak nem is tettél semmi rosszat, a felnőttek úgy gondolták, a te érdekedben nem mondják el a teljes igazságot.