A gyerekhoroszkóp minden életszakaszban másként lehet iránytű. Ha ügyesen kérdezzük-értelmezzük, akkor mindig arra az aktuális életkorra, problémára találunk benne választ, ami előttünk áll. A lényege is ez: az itt és mostra reflektálni, nem a ködös jövőt firtatni. Amit mellesleg épp most alakítunk.

Ahogy a gyermekkornak is vannak szakaszai, úgy a horoszkóp életének is vannak. Ez egy igazán rugalmas rendszer. Arra gondolok, hogy világosabb és gyakorlatibb legyen a magyarázat, hogy például csecsemőkorban az alapvető működés, igények, szokások, a durva jellemtulajdonságok mentén igazodunk el a horoszkóp által. Aztán ahogy a csemete cseperedik a kérdések is cizellálódnak, jönnek a mélyebb rétegek és belekóstolunk a közeli jövő feltérképezésébe is például óvoda- vagy iskolaválasztás kapcsán. Iskolás kortól elkezdjük az egyes részterületeket vizsgálni: a tehetséget, a szociális készséget, a tanulási attitüdőt, a felelősség-vállalás kérdéseit például. Kamaszkorban pedig jön a pályaorientáció, a személyiség kibontakoztatásának elősegítése vagy a világnézet átlátása. Hogy csak a legszembetűnőbb témákat emeljem ki.

Nem említettem a problémás helyzetekben való eligazodás lehetőségét akár betegségről, krízishelyzetről vagy általános szülői tanácstalanságról legyen szó. Ezek is olyan területek, ahová a személyes horoszkóp bepillantást enged, megoldást szállíthat.

Én a felnőttek esetében sem készítek egy évnél tágabbi előrejelzést, azt pedig kifejezetten károsnak gondolom, ha egy „fejlődésben lévő szervezet” számára irányvonalakat jelölünk ki évekre előre, amik aztán önbeteljesítő jóslatként sodorják magukkal akár fals irányba is a gyereket. Nem! Nem nézünk előre, csak egyes témákban, és ott sem messzire. Nem érdemes tudni, hogy mennyire lesz jó férj vagy feleség az adott ovis, avagy örökölte-e a vezetői hajlamokat és a cégvezetés iránti lelkesedését, netán a pénzt általa remélheti-e a család. Nem, szigorúan személyiségbeli helyzetekkel foglalkozunk, semmi homályos jövő-firtatás. Pedig milyen nagy a kísértés, ugye?

Ma már egyértelmű a szülőknek, hogy a gyerekük nem egészen önmaguk kicsinyített mása. Ha viszont nem az, akkor ki ő tulajdonképpen? Ez a kérdés egészen a felnőtté válásig aktuális és égető. Tudatos szülőként tudnunk kell, hogy kivel van dolgunk és őt hogyan tudjuk igazán jól segíteni. Ehhez fontos látni, hogy merre tart, vagy merre tarthatna még. Minden korszakban vannak irányok, döntési lehetőségek és válaszutak, ahol bizony sokszor a legjobb tudásunkkal felvértezve is bizonytalanul állunk. Mert nehezen áll össze a puzzle, van ilyen. Ámde attól óva intenék bárkit, hogy a horoszkópelemzés jelentőségét túldimenzionálja. Nem csodaszer és nem varázspálca, ráadásul a közhelyek szintjén kifejezetten káros segédeszköz. A józan belátásunk és a megérzéseink éppannyira derék iránytűk, mint a horoszkóp. Ha viszont ezekre nem hallgatunk valamiért, akkor még mindig van mihez nyúlnunk. Nekünk, akik hajlamosak vagyunk fejest ugrani abba a nagy kalandba, ami a horoszkópelemzést jelenti, pláne a gyerekünkét!