Mivel a baba nem tudja lehalkítani az őt érő zajokat (például a kellemetlen zenét), az egyetlen lehetősége jelezni az anyának, hogy gond van, ha rugdos, kapálózik. A magzatvíz vezeti a hanghullámokat, de módosítja is őket: nem mindegy, hogy lágy dallamok maradnak meg a zenéből vagy csak a dübörgés. A rendszeres éneklés, a harmonikus zene, az anya és apa beszéde mind-mind fejleszti az idegrendszert, az agy jobb féltekéjének fejlődését; a durva zajok, a kiabálások, veszekedések, a hangos tévé viszont kifejezetten rossz hatással van a fejlődésre.

A klasszikus zenétől rendszerint megnyugszik, élénkebb ritmustól ideges lesz, gyorsul a szívverése, gyorsabban mozog. A magzati korban hallott zenei motívumot a születésük után felismerik és ezt a sírás abbahagyásával hozzák a tudomásunkra. Az a zene, ami nemcsak a hallókürtöt, hanem az egyensúlyérzékelő rendszert is ingerli, lényegesen nagyobb hatással van a magzatra, mint a csak hallott zene.

Javasolt, hogy a kismamák naponta hallgassanak legalább fél órán keresztül komolyzenét, főleg Mozartot, Bachot vagy Vivaldit. A komolyzene áll legközelebb az anya szívdobogásához. Ez az, ami jótékony hatással van a babára és mamára egyaránt. Ez az, amitől megnyugszik. Ezt már svéd kutatók is bebizonyították.

Ha egy dalt az anyuka rendszeresen énekelt vagy sokat hallgatott, a néhány hetes kisbaba is mosolyogva reagál rá később. Biztonságban érzi magát ilyenkor. Ezt az élményt tovább tökéletesíthetjük azzal, ha a kedvenc (lágy) zenénk a szülés közben is szól; a világrajövetel nem jelent akkora traumát sem a gyermeknek, sem édesanyjának ilyenkor.

Folytatjuk.