Bardo Tödol
A „Bardo útmutatás, amelynek puszta hallatán elérhető a megszabadulás”. Ismertebb nevén a Tibeti halottas könyv Tibet egyik legismertebb dokumentuma. Az írás a köztes lét (bardo) állapotaiból való szabadulást segítő, misztikus szöveggyűjtemény.
A szertartás szerint a haldoklás kezdetétől a halál beálltán keresztül az azt követő időszak (köztes lét, bardo) során negyvenkilenc napon át olvassák a haldoklónak, hogy ezzel utat mutassanak neki az újjászületések körforgásából (szanszára) való megszabadulásra.
Arda Viraf könyve
A szent szöveget Zoroasztrianizmusnak, „iráni Isteni színjátékának” nevezik. A mű elmeséli Arda Viraf alvilágba való leszállását. A történet szerint Arda Viraf egy különleges bort és beléndeket fogyasztott azért, hogy beléphessen a Túlvilág kapuján.
Az Arda Viraf testéből kiszálló lélek elutazott a Másvilágra, ahonnan 7 nap múlva tért vissza. A feltámadás után Arda Viraf leírta a látomásait. Arda Viraf először a Chinvat hídhoz érkezett, hogy megkapja az ítéletet.
Ha jó volt, akkor megnyílik a Paradicsom kapuja, amin egy gyönyörű nő kíséri át az elhunytat. Abban az esetben, ha valaki gonosz volt, akkor a híd egyre keskenyebb lesz, mígnem az illető le nem zuhan a Pokolba.
Orphikus Aranytáblák
Egy bronz urna poraiban találták Thesszáliában. Az ókori görög írások szerint a görögök gyakran adtak ilyen „útlevelet a halálba”. A tábla időszámításunk előtt 300-350 körül készült, és konkrét utasításokat ad arról, hogy az elhunyt miképpen csillapíthatja a szomját.
Ars Moriendi – A meghalás művészete
A keresztények halottas könyve a XV. században keletkezett középkori vallásos irodalom egyik legjelentősebb alkotása. Egykoron ez a mű adott utasítást a haldoklónak, akit az ebben a könyvben található imák készítettek fel a halálra, valamint arra, hogy a vég bekövetkezte után hogyan álljon ellen az Ördög csábításának, miképpen védje meg a lelkét és a békéjét.
