Jump to content

Őszintének kell lenni a gyerekkel - de mindig?

2021. 05. 13. 16:07

Ha beteg van a családban, az mindenképpen egy trauma a rokonoknak. Ha a szülő betegszik meg, úgy tűnhet az egész család léte forog kockán. De mit mondjunk a gyerekeknek? Mondjunk-e egyáltalán bármit is?

Nyilván itt most komolyabb, krónikus betegségre gondolunk, nem egy megfázásra vagy gyomorrontásra. Hiszen, ha az egyik szülő komolyabban megbetegszik, kimaradhat a munkából, lehetnek a betegségnek látható tünetei, nem tud részt venni a családi eseményeken, ezt pedig a gyerekek is észreveszik.

Titok hátán titok

Sokan a saját kényelmük vagy félelmeik miatt amellett döntenek, hogy az amúgy is megterhelt családi légkört tovább nehezítik újabb titkok generálásával. Hogy elkerüljék a magyarázkodást, a szenvedést, és hogy megvédjék gyerekeiket a csalódástól, inkább nem mondanak semmit. Pedig tudnunk kell, hogy a gyerekek mindent érzékelnek láthatatlan receptoraikkal, érzékelik a szüleikben növekvő aggodalmat, feszültséget.

Beszéljünk velük!

Az igazság viszont inkább az, hogy sokkal célravezetőbb a gyermekek lelki egyensúlya szempontjából, ha a saját szintjükön is, de beszélgetünk velük a betegségről. Így sokkal inkább érzik, hogy együtt a család a bajban is, ők sincsenek kihagyva, nincsenek kirekesztve egy olyan, akár sorsfordító történésből, mint egy komoly betegség. Sok gyerek ilyenkor ugyanis úgy érzi, hogy nincs respektálva, szülei nem tekintik őt a család teljes jogú tagjának. A nyers valóság elhallgatása náluk néha úgy csapódik le, mintha a számukra legfontosabb emberek csapnák be őket.

A képzelet rosszabb, mint a valóság

Még abban az esetben is jobb a valóságot a gyerekek elé tárni, ha súlyos betegségről van szó, mivel a gyermeki fantázia sokkal ijesztőbb dolgokat generálhat. A gyerekek érzik tehát, hogy valami nincs rendben, s sokszor magukat okolják, a szüleik növekvő feszültségét látva. Ne hagyjuk őket kétségek között, biztosan nem lesz könnyű beszélgetés, de ha nyíltan tudunk velük erről társalogni, bennünk is felszabadul sok-sok feszültség.

Segítséget pedig kérhetünk a körülöttünk és a gyerekek körül élő felnőttektől. Akár pedagógus, tanár, óvó néni vagy iskolai pszichológus tud támogató segítséget adni, ha beavatjuk őket. Forduljunk bizalommal hozzájuk, hogy velük együttműködve könnyítsük meg gyerekeink számára ezt az amúgy nagyon is terhelt, kétségekkel teli időszakot.

(Forrás: nlcafe.hu / fotó: pixabay.com)