Sok pár kapcsolatában problémát jelent, hogy ellaposodik a szexuális élet, ritkulnak az együttlétek, illetve csökken a partner iránti vágy és a kezdeti szenvedély. Ez pedig akkor is megtörténhet, ha az érzelmek ugyanolyan erősek maradtak. Számtalanszor előfordul ugyanis, hogy, bár a szexuális élet romokban hever, a felek továbbra is szeretik egymást, szerelmesek, és meg sem fordul a fejükben a szakítás.

- A szexuális vágy nem a szeretetről szól. Nem azon múlik, hogy le akarunk-e feküdni a másikkal, hogy vágyunk-e az érintésére, a testére, a vele való egyesülésre, hogy mennyire szeretjük, vagy mennyire vagyunk elkötelezettek mellette. A szexuális életünket ennél sokkal több dolog befolyásolja. A vágy egyetlen kapcsolatnak sem állandó jellemzője, hullámzóan van jelen az ismeretség idejétől, az aktuális élethelyzettől, hangulatunktól és a párunkkal való viszonyunktól függően. 

Számos kapcsolatra jellemző, hogy a kezdeti időszakban jobban vágynak egymásra a felek, mint később. Az elején ugyanis minden új, ismeretlen és ebből adódóan izgalmas. A vágynak pedig éppen erre van szüksége. Idővel azonban az újdonság varázsa elkopik, és gyakran abba a hibába esünk, hogy rutinná válik a szexuális életünk. Az olyan szexben pedig, ahol pontosan lehet tudni, hogy mi után mi következik, nem sok izgalom, és így nem sok vágy marad. Erről szól tehát a vágy hullámzásában az időfaktor. De nézzük az aktuális eseményeket. 

A probléma leggyakoribb kiváltó okai

- Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az olyan élethelyzetekben, melyek lelkileg megterhelőek, melyekben például keveset alszunk, sokat stresszelünk, aggódunk, betegséggel, gyásszal küzdünk, a szexuális vágy háttérbe szorul. Ilyenkor a belső küzdelmeink gyakran akadályoznak abban, hogy jó legyen a szexuális életünk - mondta a szakértő.

Aztán ott vannak azok a történések, melyek a kapcsolaton belül történnek. Ha sok a megoldatlan, kimondatlan konfliktusunk, ha sérelmeket, neheztelést hordozunk, az távol tart a másiktól, olyan falat képez, mely megnehezíti, sőt, van, hogy ellehetetleníti az intim közeledést. Ráadásul, minél régebb óta kísérnek ezek az érzések, annál messzebb sodródunk egymástól. Érdemes tehát megtalálni az utat, ahol ezeket az érzéseinket feloldhatjuk, ez pedig általában a nyílt, őszinte kommunikáción keresztül vezet. 

A túl nagy távolság tehát egyértelmű vágygyilkos, de legalább ilyen káros az is, ha túl kicsi a távolság két ember között. Úgy ugyanis nagyon nehéz vágyakozni valakire, hogy az illető mindig karnyújtásnyira van, hogy nincs benne semmi új, semmi felfedezni való. Miért is akarnánk egyesülni valakivel, akivel eleve össze vagyunk olvadva? Az összeolvadással ráadásul gyakran szorosan együtt jár a függőség, a rászorultság. Szükségünk van a másikra, nem vagyunk nélküle egészek. A biztonság, a közelség, amit egy jó kapcsolat biztosít, csodálatos dolog, de a függőség, a másik mentén meghatározott élet rengeteg elvárást, terhet rak a kapcsolatba. Ezekben pedig semmi izgató nincsen.