Jump to content

Gyerek-szülő kapcsolat máshogy nézve

2021. 02. 06. 08:52

Egy mondás szerint a családunkat nem mi választjuk, csak arról dönthetünk, kit fogadunk barátunkká, így „szerencse kérdése”, kik lesznek a szüleink, hogyan alakul a gyerekkorunk. Spirituális körökben ugyanakkor elfogadott az a nézet, mely szerint mi magunk választjuk a családunkat, mégpedig annak megfelelően, hogy milyen életfeladat teljesítését vállaltuk a születésünk előtt...

Hogy ki mennyire érzi nehéznek a vállára nehezedő terheket, egyénileg változik. Ha körülnézel magad körül, biztosan találsz olyan embert, akinek a sorsát látva azt mondod: ezt biztos nem bírnám, míg mások semmiségekért is nyafognak. Szabó Mária pedagógus, pszichológus és a karma-asztrológia szakértője segít elmélyülni abban, hogyan oldhatjuk meg a zűrös kapcsolatainkat, és az azokkal együtt járó nehézségeket.  

Hogy képzeljük el, miként választja ki születése előtt a lélek a családját?

Szabó Mária: Hosszú ideje foglalkozom a karmával, a reinkarnációval, és az Indiából származó karmaasztrológiával. A keleti vallások azt tanítják, a léleknek több élete van azért, hogy morálisan, szellemileg tökéletesedjen és egyre magasabb szintre kerüljön. Ehhez segítenek hozzá a kapcsolataink, mindenekelőtt a családiak, amelyekkel nap mint nap konfrontálódunk. Meggyőződésem, hogy a lélek a megoldandó nehézségeihez, a szellemi-morális útjához, feladatához, karmájához választ társakat a földi életben, ugyanazok a lelkek gyakran több inkarnációban is találkoznak.

NLC: Sokak számára – főleg azoknak, akiknek problémás a kapcsolatuk a szüleikkel, netán beteg gyerekük született – nehéz elhinni, hogy a lélek magának választja a felmenőit és a sorsot. Nekik mit tudna mondani „fájdalomcsillapítóként”, biztatásként?

 

Sz. M.: Mindenképpen fontos előrelépés, ha valaki szeretné megérteni, mi miért történik vele az életben, mégis sokan elkövetik a hibát, hogy a hétköznapi életben használt értékrendet és gondolatmenetet tartják szem előtt. Márpedig a lélek működését nehéz úgy megérteni, ha a földi képzelet- és fogalomrendszerünkbe próbáljuk beilleszteni. Életünk során mindannyian szeretnénk, hogy jó dolgok történjenek velünk, így nehéz elfogadni és egyáltalán nem tűnik logikusnak, hogy mi választottuk magunknak a problémás kapcsolatokat, a fájdalmas élethelyzeteket. Akikhez közel áll a spirituális gondolkodás, hiszik, hogy a földi léten túl is van élet, és az ottani történések nem a hétköznapi elgondolások szerint alakulnak. Tudni kell tehát, amikor a lélek családot és életfeladatot választ magának, egyáltalán nem a földi elvárásokat tartja szem előtt.

A reinkarnáció tana szerint a léleknek annyiszor kell leszületnie a földre, ahány – a fejlődését szolgáló – beteljesítetlen feladata és elvégzendő dolga maradt. Megélni mindenképpen sajnálatos és erőt próbáló, de előfordulhat például, hogy az alkoholista szülők gyermekeinek az az életfeladata, hogy felvállalják a problémás szülőket. Spirituális szempontból nézve a földi életünk értelme és célja a fejlődés, amiért meg kell dolgoznunk, sőt nem ritka, hogy szenvedést kell átélnünk.

A hinduk – bármennyire hihetetlen is az európai emberek számára – kiváltságnak tekintik, amikor egy szülőnek beteg gyermeke születik, mert a lélek a szenvedés által megtisztul, felmagasztosul, óriási fejlődési ugrásra képes. A spirituális képességeket ugyanis nem adják ingyen, a szellemi-erkölcsi magasságokat nem lehet a karosszékből elérni, ahhoz sokszor poklot kell járni, el kell merülni a veszteségben, majd fel kell tudni onnan állni.

NLC: Hogy látja, napjainkban melyek a legtöbb fejtörést okozó családi kapcsolatok?

Sz. M.: Nehéz egyet kiemelni, ugyanis nagyon gyakoriak manapság a problémás kapcsolatok – nem túlzás azt állítani, a klienseim és a pszichológusoktól segítséget kérők csaknem 80 százaléka valamilyen megoldatlan családi konfliktus miatt keresi fel a szakembert. Ami nagyon érdekes, sokan nem is azért fordulnak hozzám, mert rendezni szeretnének egy megromlott családi kapcsolatot, hanem párkapcsolati vagy munkahelyi nehézség miatt. A beszélgetés során aztán hamar kiderül, a probléma kiindulópontja a szülői házban keresendő.

Ez is ékesen bizonyítja, a megoldatlan szülő–gyermek konfliktus sajnos rányomja a bélyeget a később köttetett kapcsolatokra és a döntéshelyzetekre, ezért is lenne fontos, hogy mindenki letegye az ilyen jellegű lelki terheket. Különösen meghatározó az ellentétes nemű szülővel kialakított kapcsolat, az ugyanis komolyan befolyásolhatja a párkapcsolatok kimenetelét. Természetesen egyáltalán nem elhanyagolható az azonos nemű szülővel fenntartott kapcsolat sem, egy nő esetében például ettől is függhet, milyen édesanya válik belőle. A jó hír, ha nem is alakult minden zökkenőmentesen, de foglalkozunk a kérdéssel és rálátunk az összefüggésekre, szépen el lehet simítani ezeket a „gyűrődéseket”.

(Forrás: nlcafe.hu / fotó: pixabay.com)