A válás régóta az egyik legerősebb stresszforrás a szülők és a gyermekek életében, éppen ezért fontos, hogy ha két ember erre a döntésre szánja magát, akkor a gyermekre fokozott figyelmet fordítsanak.
A válás és a gyerek(ek)
Ha a szülők megbizonyosodnak róla, hogy a válás az egyetlen megoldás a problémáikra, akkor bármennyire is nehéz, fontos, hogy ezt a gyermekekkel is közöljék. Persze a gyermek korának megfelelően. Egy kisbaba még nem sokat érzékel abból, ha a szülei szétmennek, azonban egy 1,5 éves gyermek már igen is érzékeli a változást. Az óvodás, iskolás korú gyermekek a maguk módján értik is, hogy miről szól ez a megváltozott helyzet.
Mit tehet a szülő?
Természetesen a gyermek érettségi fokának megfelelően, bármennyire is nehéz, muszáj elmagyarázni neki, hogy anya és apa nem fog együtt élni, de tudatosítani kell a gyermekkel, hogy ettől őt még nagyon szeretik és mindkét szülővel fog találkozni, amikor csak szeretne. Sok gyermek önmagát vádolja a szülei válásért, a kicsit azt hangoztathatják, hogy biztos azért váltak el, mert ő rossz volt, rendetlen, visszafeleselős. Ők még nem értik mit jelent az, hogy elmúlik a szerelem, vagy mik azok a párkapcsolati problémák. Nekik nem tudja a szülő elmagyarázni az esetleges harmadik felet, a kihűlt érzelmeket, éppen ezért, ilyenkor a gyermek értelmi szintjéhez alkalmazkodva kell úgy tálalni a dolgot, hogy a gyermek megértse, és ne saját magát hibáztassa. Még a tinédzser, és nagyobb gyermekek esetén is előfordulhat, hogy önmagukban keresnek hibát a kialakult helyzetért, vagy önmagukat hibáztatják azért, hogy nem tudják megakadályozni a dolgot. A válás során, az esetek 90%-ban sérül a gyermek. És nem csak lelki, de viselkedési és tanulási nehézségek formájában is megjelenhet a probléma. Továbbá a hirtelen jött stressz, a szorongás, az esetleges depresszió, szintén a válási folyamat által aktiválódnak bennük.
A türelem és a beszélgetés fontos!
Nagyon fontos, hogy a szülőnek a megfelelő problémamegoldó stratégiát kell alkalmazni a gyermekével szemben, továbbá az is, hogy mindig időt kell szánni a beszélgetésekre, lehetőséget kell biztosítani a gyermek számára, hogy bátran tegye fel a megváltozott élethelyzettel kapcsolatos kérdéseit. A kisebbek általában értetlenül tekintenek erre a helyzetre, az ő kis világukban elképzelhetetlen és érthetetlen, hogy lehet az, hogy anyu és apu eddig szerette egymást, most már pedig nem? Ilyenkor felmerülhet bennük az is, hogy mi lesz, ha már engem sem fognak szeretni? Ez a gondolkodásmód általában az óvodás, kisiskolás gyermekekre jellemző, szüleik válása esetén. Ilyenkor fokozottan kell rájuk figyelni, ugyanis könnyen elképzelhető, hogy viselkedésük megváltozik, agresszívvé, szófogadatlanná, hisztissé, érzékennyé válnak, ugyanis egyedül nem tudnak megbirkózni ezzel a traumával. Nagyon fontos, hogy mindig vonjuk be a gyermekeket a családi életbe, az otthoni dolgokat a maguk szintjén tálaljuk nekik, ugyanis tetézi a bajt, ha a saját gondolataikból rakják össze a dolgokat, hiszen ez a valóságtól az esetek 90%-ban eltér.
