Kaimal kutatásához 39 – tizennyolc és ötvenkilenc év közötti – résztvevőt hívtak meg egy 45 perces alkotómunkára.

Anyagot biztosítottak, papírt és színes krétát, tollat, kollázshoz való anyagot, egyébként semmilyen instrukciót nem adtak. Minden egyes résztvevő azt használt fel az anyagból, amit jónak látott. Egy művészet terapeuta mindenesetre jelen volt, ha éppen segítségre volna valakinek szüksége.

A kísérletben résztvevőknek a fele úgy nyilatkozott, hogy igen korlátozottak a tapasztalatai a művészi munkában.

Maguk a résztvevők így nyilatkoztak élményeikről:

„Nagyon pihentető volt.” „Öt perc elteltével már kevésbé szorongtam. Kevésbé foglalkoztam azokkal a dolgokkal, amiket még nem csináltam meg, és még meg kell csinálnom.”

Ugyanakkor a résztvevők negyedének magasabb lett a kortizol szintje – ami a kutatók szerint nem olyan rossz dolog. Biológiai jelző anyagokat – például hormonértéket – szoktak használni a stressz értékelésére. A kortizol az egyik ilyen hormon, amit nyálmintából nyernek. Minél magasabb egy személy kortizol értéke, annál inkább stressz alatt van az illető.

„Némi kortizol kell az ember működéséhez” – magyarázza Kaimal. „Kortizol szintünk, például, folyamatosan változik a nap folyamán. A legmagasabb a reggeli órákban, energiát ad, hogy elkezdjük a napot. A művészi alkotómunkába belefeledkeztek vagy kihívásnak érezték a résztvevők.”

Forrás: eurekalert.org; Kép forrása: pixabay.com