A lelkiismeretes emberek ugyanis nem tudják félbehagyni a munkát. Nem tudják azt mondani, hogy majd később befejezem, aztán úgy marad minden, mert ha még szünetet is tartanak, később biztos, hogy a végére járnak annak, amibe belefogtak. Hiszen lelkiismeret-furdalásuk támad, ha valami nincs kész.

Jellemző rájuk, hogy nagyon szervezettek. Ha nincs is minden percük betáblázva, mindig tudják, hogy mikor, hol és mit kell csinálniuk, mi kell hozzá, mennyibe kerül, és így tovább. Ha valami felborítaná a rendet, talán egy kicsit meginognának, de megoldják a problémát, semmit nem halasztanak el, ha valaminek eljött az ideje, azt el kell végezni, és kész.

A lelkiismeretes emberekre jellemző még az is, hogy állandóan jár az agyuk az előttük álló feladatok miatt. Arra koncentrálnak, hogy nehogy valamit elfelejtsenek. S ha végre eljön a nap vége az ágyban, még egyszer végiggondolják az elmúlt napot, hogy mindent megcsináltak-e, nem maradt-e el semmi, és már előre a következő napon törik a fejüket.
Anyáskodnak a többiek felett

Ugyanakkor fontos számukra, hogy elismerjék a munkájukat, szeretik, ha megköszönik nekik, hogy mindent fejben tartanak és mindig mindent elintéznek. És ők a baráti társaságban a „szülők”, akik mindenkit figyelmeztetnek az elvégzendő dolgokra, segítenek, intézkednek, vagyis anyáskodnak azok felett, akiket szeretnek.

És természetesen meghozza gyümölcsét mindez, hiszen a lelkiismeretes emberek általában sikeresek is, ami már a fent leírtak tükrében is tökéletesen érthető.

Forrás: ridikul.hu; Kép forrása: FreeImages.com