Az 1970-es években a tudósoknak meggyőző kísérletekkel azt is sikerült bebizonyítaniuk, hogy a növénynek érzelmei is vannak, és félelmét, örömét vagy aggódását ki is sugározza, azaz tudtára adja a környezetében élő többi növénynek. Az ezredfordulóra már egyéb kommunikációs lehetőségre is fény derült.

Három országban: Nagy-Britanniában, Izraelben és az Egyesült Államokban végzett egyidejű, egymást is ellenőrző kísérletsorozat révén bebizonyosodott, hogy a növények bizonyos hullámtartományban beszélnek. ezeket a hanghullámokat az emberi fül nem érzékeli, de műszerrel foghatók. A fotoakusztikus módszerrel mért hangok a kísérletbe bevont több mint száz növénytől származtak. Beszélt a muskátli, a szegfű, a liliom, de a cukorrépa és a kukorica is. Tulajdonképpen nem hangokról, hanem rezgésekről van szó. Különböző napszakban, évszakban, sőt vegetációs időszakonként is eltérő rezgéseket adnak, ezek feltehetően az egymás közti információcsere eszközét jelentik. Az már jóval régebben kiderült, hogy a növények érzékelik az emberi beszédet, illetve a zenét. És nemcsak érzékelik, de reagálnak is rá. A legtöbb növény bizonyos hangokra kelletlenül, vagy épp fordítva: örömmel "válaszol", kivirul, szebb virágot, több termést hoz. Nehezen viselik a veszekedést és meghálálják a becéző szavakat. már közhelynek számít az a tudományosan bizonyított tény, hogy a növények szeretik a klasszikusokat, ám irtóznak a rokcktól. Ezt bárki kipróbálhatja otthon: ha heteken át rockzenét sugároz néhány növénynek, azok az ellenkező irányba "menekülnek", és sorvadni kezdenek, viszont Mozart, Vivaldi vagy más klasszikus hallatán a zene "felé fordulnak", és szemlátomást jól érzik magukat.

A cikk folytatását itt olvashatj el: astronet.hu. Kép forrása: freeImages.com